Pánikroham/2

Sarah
Fény, nap, és egy édes illat. Minden tökéletes, a madarak csiripelnek, egy erős kar magához húz, megvéd. Túl tökéletes. Nálam ilyen nem létezik. Kinyitottam a szemem és próbáltam felfogni, hogy lehet. Nem sokáig tartott, szinte már sejtettem. Egy éles női hang tört be a csodálatos csendbe, egy hisztérikus, megkeseredett nő hangja.
-Hol van?-zokogta. Léptek, sírás...megdermedtem. Az nem lehet. Nem.

Az ajtó lassan kinyílt, én pedig szorosan lezártam a szemem. Tudtam ki áll az ajtóban, tudtam mit lát azzal együtt aki belépett. Tudtam mire gondolnak, tudtam mennyire fáj neki, tudtam...
-Miért?!- suttogta Ashley. Nem bírtam tovább, felkeltem, szembe néztem a döbbent Ashley-vel és a lefojt sminkű, szomorúan álldogáló Juliettel.
-Hogy tehetted?-kérdezte remegve. Alig bírtam szembe nézni vele, utáltam magam... nem bírtam elviselni.
-Úgy sajnálom- suttogtam halkan. Felém sétált, szemei felduzzadva meredtek rám. Mellém ült, végig simított az arcomon és halványan elmosolyodott.
-Tudtam én...régóta...hozzád illik. Tudtam, hogy nem vagyok elég jó neki -szólt akadozva, mire sírni kezdtem. Üvöltözzön...üvöltse le a fejem, de ne tegye ezt! Sokkal jobban fáj!
-Juliet, nem... ez nem igaz....ő csak ...tegnap a roham és...de mi nem...nem.
-Láttalak titeket a cukrászdánál tegnap- mondta még mindig mosolyogva, de szemei árasztották a szomorúságot, megtörtséget.- Tudtam, hogy nem illek hozzá, de nekem szükségem volt rá.
-Sajnálom...sajnálom- zokogtam én is. Megfogta a kezem, megmarkolta.
-Ne sajnáld. Most fáj...majd elmúlik. Csak... mondd meg neki, hogy hiányozni fog...nagyon és , hogy szeretem- mondta, majd felállt és kirohant a szobából. Lehajtottam a fejem és úgy remegtem, hogy szinte ugratott az ágy.Mellettem Andy teste nyugodtan feküdt, aludt, észre se vette, hogy mellette omlott össze az a lány, akivel az elmúlt két évben boldogságban élt.  Békés volt, miközben bennem hurrikánok keletkeztek. Mérges voltam. Rá is, magamra is, sajnáltam Juliet-et mert megérdemelte volna, hogy boldog lehessen vele örök életre. De ebből nincs jó kiút, valaki mindig veszít, mert ha Andy őt választja, akkor most én roskadtam volna össze, most én talán egy koporsó mélyén feküdnék majdnem olyan nyugodtan, mint ahogy Andy fekszik most itt mellettem, csak nem mozogna a mellkasom, nem lenne ilyen barna és meleg a bőröm. Kiborultam, a fejem fájt, szédültem, éreztem, hogy nem tudom megállítani. Felkeltem, bár kétszer visszazuhantam. Elindultam, bár többször megbotlottam. Mentem a gyógyszerért, melyet az orvos adott a bátyámnak, csakhogy nem igazán voltam magamnál. Szédelegve dülöngéltem le a lépcső fokain, miközben nyöszörgő hangok hagyták el a szám. Egyre lejjebb értem, egyre kevesebbet észleltem a körülöttem lévő tárgyakból,amikor hirtelen megbotlottam és végig zuhantam az utolsó 2-3 lépcsőfokot. Sikítva értem földet, szerencsére nem vertem be a fejem, de így összekuporodva fetrengtem a földön és már nem bírtam koordinálni a mozgásom, sírásom. Eszeveszett kapálózásba kezdtem, a fejem dübörgött, sírtam, zokogtam. Valaki leszaladt a lépcsőn, felém hajolt és megpróbált lefogni. Üvöltött valamit, mire újabb homályos alakok érkeztek, páran körül álltak, valamelyik pedig odahozott valamit. Szájamba nyomtak valamit, muszáj volt lenyelnem. Már semmit sem láttam, eltűnt a kép előlem, megszűntek a fájdalmaim.

Pánikroham

Sarah
A fiúk leültek mellém kajálni és beszéltünk is egy keveset, próbálták elfeledtetni a dolgokat, amiért nagyon hálás voltam. Később az unokatesómmal leültünk tv-t bámulni.
-Jól vagy?-kérdezte egy kedves mosollyal, mire magamhoz öleltem.
-Mostmár igen- mosolyogtam, mire nyugodtabban magához húzott.
-Jajj, hugi mibe keveredtél-hallottam hangját.-Remélem egyszer majd mindent megmagyarázol-suttogta, majd egy puszit nyomott a fejemre.
-Amint én is megtudok mindent- szóltam halkan, majd elaludtam a bátyusom mellkasán.
*Reggel*
-Hétalvókám kelés van- hallottam Andy mély, dörmögő hangját. Mosolyogva nyitottam ki a szemem és csillogó kékségeivel találtam magam szemben, mint egy kiskutya aki simogatásra vár.
-Szia-nevettem el magam arca láttán. Csak pár centire volt az arca én pedig végig simítottam a kezemmel arcán. Elmosolyodott, majd gyengéden nekem nyomta ajkait és karjai közé vont. Az ölébe húzott és kezeivel a hátamat tartotta, amíg én a sajátjaimmal közre fogtam az arcát. Pár percig ültünk úgy, aztán nyakába dőltem és elnevettem magam.
-Mi az Sarah?-kérdezte szintén nevetve.
-Nem tudom-motyogtam csukott szemmel.-Szeretlek.
-Én is szeretlek- suttogta, de éreztem, hogy már nem mosolyog. Kicsit később elengedett és ketten lementünk reggelizni.
-Szia hugi-köszönt Jem, majd elém tolt egy tányér palacsintát bő nutellával.
-Köszönöm-öleltem át, majd egy puszit nyomtam az arcára.
-Nincsmit- mosolygott, majd idegesen Andyre nézett.
-Khm...Én megyek-közölte Andy, akit már zavart Jem nézése.
-Jobb lesz-mondta unokatesóm és leült elém. Zavartan neki álltam falatozni az egyébként nagyon jól sikerült ételből.-Héé, lassíts, félrenyelsz-nevetett Jem, mire én vigyorogva megtöröltem a szám.-Örülök, hogy már nevetsz- mosolygott és megsimogatta a vállam.
-Ti segítetek- nyomtam egy puszit az arcára, majd elmosogattam a tányérom.
-Hugi...tudom, hogy még nehéz...de vallomást kell tenned a rendőrségnek-közölte mellettem, mire elfehéredtem. Ijedten rá néztem, hisz Ashley-nek is nehezemre elmondani, nemhogy egy idegennek.
-Nem mondhatná el...Ashley? Vagy te?-suttogtam kiszáradt szájjal.
-Neked kell-mondta komoly arccal.
-Jó-mondtam, majd jó kedvemet elveszítve felszaladtam a szobámba és leültem a gépem elé. Elfogott a sírás, de Jem utánam jött és vígasztalni kezdett.
-Ott leszek jó? Majd segítek-ígérte, mire bólintottam. Idegesen vártam a találkozót, aztán mikor megjelent a rendőr elkezdtem remegni.
-Nyugi-szorította meg a kezem Ashley, majd kisomfordált. A rendőr nagyon kedves volt, mindig segített, de még így sem volt könnyű. Jem végig fogta a kezem, és amikor elsírtam magam akkor magához húzott. Láttam rajta hogy borzasztó feszült.
-Értem, még lenne egy kérdésem-nézett rám a rendőr.-A teljes neve mi a volt barátjának? Mindig Tom néven hívta.
-Öhh..persze Tom Vein.
-Köszönöm, mostmár minden rendben. Kinyomozzuk, aztán lehet be kell hívnunk tárgyalásra...
-Értem. Köszönöm-suttogtam élőholt fejjel. Amint elment a személy én összeomlottam és mindenki visszatért.
-Shh-csitított Ashley, miközben görcsösen kapaszkodtam a hátába.
-Minden rendben-simogatta a hátam CC. Lassacskán megnyugodtam, a fiúk pedig parádézni kezdtek, hogy jobb kedvre derítsenek. Este 10-kor már viszonylagos jó kedvvel léptem be a fürdőszobámba. Megnyitottam a vizet, és alá léptem.
-Sarah?- hallottam Andy hangját kintről.
-Fürdőben vagyok-ordítottam, mire kopogást hallottam az ajtón. Magam köré tekertem a türim, majd kinyitottam. Andy mosolygós, kisfiús arca fogadott.-Mi az?-nevettem el magam. Irtó édesen nézett ki ilyenkor, a szívem 5x gyorsabban vert.
-Ezt elhagytad- suttogta, majd megmutatta a tenyere tartalmát. Megpillantottam benne a nyakláncomat, ami valószínüleg leesett a nyakamból.
-Jesszusom, köszönöm, még sosem esett le-öleltem át a vigyorgó Andy-t. Megfordított, arrébb lökte nedves hajamat és nyakamba helyezte a szív alakú nyakláncom, majd édes csókot nyomott a nyakamra. Forró, égető érzés járta át a testem, megremegtem. Andy ajkai egyre feljebb haladtak, mire elérték az állam vonalát. Megfordultam, szemébe néztem, a vidáman játszadozó szemeibe, majd lecsaptam ajkaira.  Kezei külön életre keltek, végig szántották a testem. Éreztem az ellenállhatatlan vágyat, amelyről eddig csak olvastam. Nem bírtam volna ki nélküle, pedig tudtam, hogy nem szabad. Ujjai lassan lebontották a testemet takaró törülközőt. Vizes bőrömet alatt úgy éreztem minden ég, miközben tenyere megérintette csupasz bőröm.
-Nem fürdeni indultál?-kérdezte vigyorogva, mire szédülten mellkasába nyomtam az arcom.
-De-fúrtam bele jobban magam, mire magához szorított és egy csókot nyomott a vizes hajamba.-Vizes leszel- nevettem, mikor észrevettem, hogy csurom vizesen ölelgetem, de láthatólag nem zavarta.
-Nem baj-mondta és lekapta magáról a ruhát. Ámultan bámultam testét, mire megfogta a kezem és megcsókolt.-Nehogy elkezdj nyáladzani-röhögött, bele, mire bosszúsan megfordultam és beléptem a zuhany alá. Utánam érkezett és mivel hátat fordítottam neki, ezért a vállamat kezdte ellepni csókokkal. Puha ajkai végig szántották nedves nyakam, majd maga felé fordított.
-Ne durcáskodj, tudom, hogy jól nézek ki- nevetett, mire tenyerembe fontam arcát.
-Egomániás majom- nyomtam egy puszit az orrára, mire magához szorított.
Élmény teljes fürdőzésünk után törülközőben léptünk ki a fürdőszobából. Andy visszakapta ruháit és egy utolsó csók és egy "most mennem kell" kíséretében vigyorogva és büszkén kivánszorgott a szobámból. Lefeküdtem az ágyamra és mosolyogtam. Hogy vajon a lámpának, vagy a plafonnak? Nem tudtam, csak az érdekelt, hogy Szeretem.
*Reggel*
Ugrálva szaladtam le a lépcsőn, ami elég nehezen ment az elmúlt időszak sebszerzési akciója utána, de jó kedvem mindenen felül tett. Reggelit készítettem, majd leültem és kiraktam mindenkinek az ételt. leültem és mosolyogva vártam a többieket. Andy jelent meg elsőnek a lépcsőben, épp a szemét törölgette és egy óriásit ásított, mire én felnevettem, ő pedig hunyorogva nézett rám, majd elszánt tekintettel közeledett felém.
-Mit vigyorogsz-simított végig az arcomon. Leguggolt, mellém, én pedig átkaroltam. Éreztem, ahogy vigyorog a szeme, nem kellett ahhoz látnom.
-Csináltam reggelit- mondtam, mire elengedett és leült mellém.
-És megehetem?-nézett rám kérdő tekintettel.
-Igen, azért csináltam-nevettem fel.
-Akkor te miért nem eszel?-kérdezte, mire felkaptam egy bundás kenyeret és betömtem a számba.
-Megfelel?-nyeltem le a tekintélyes adagot, majd Andy döbbent ábrázatával találtam magam szembe, amitől ismét elfogott a röhögőgörcs.
-Meg-kezdett el ő is röhögni és neki állt szépen lassan elfogyasztani a sajátját. Én csak ültem és figyeltem ahogy bajlódik az étellel, néha rámtört a kuncogás. Később mindenki megjelent, mintha egy időre állították volna az órájukat úgy vonultak le a lépcsőn, mint egy csapat birka. A kuncogás akkor megtalált, mikor észrevettem álmos arcaikat közeledni.
-Ezt meg mi lelte?-kérdezte CC azon nevetve, hogy mindjárt megfulladok a röhögéstől.
-Nem tudom, de egész reggel olyan volt mint a kerge tyúk- válaszolta Andy, miközben lenyelni próbálta a falatot.
-Még reggel van tesó- nyögte a kicsit se kipihent Ashley és maga elé húzott egy bundás kenyeret. Én csak ültem és vigyorogtam, mire Jem Andyre nézett, aki vállat vont és mindketten röhögni kezdtek. Erre CC-n volt a sor, aki furcsán nézett a többiekre, mikor látta, hogy 3 személy nem bírja abba hagyni a nevetést ő is rákezdett, sőt Jake is, később kisebb fáziskéséssel Ashley is csatlakozott, bár senki nem tudta min nevetünk. Pár perccel később, mindenki lenyugodott és indultam volna mosogatni, de CC és Jake elvették a törlőrongyot.
-Ma mi mosogatunk-jelentették be, én pedig egy-egy puszit nyomtam mindkettőjük arcára és beröppentem a többiekhez a nappaliba, egyenesen Ashley és Andy közé a kanapén. Andy ölébe húzta a fejem, így a lábam átvetettem Ashley-én és vigyorogva bámultam a kékszemű énekes arcába, aki olyan pimasz mosollyal bámult, hogy kedvem lett volna beletúrni a hajába. Hirtelen felsikoltottam, mert Ash csikizni kezdte a talpam, aztán az én áruló Andym is csatlakozott, ő az oldalamat csikizte, én pedig vergődtem, mint egy partra vetett hal.
-Ne, kérlek, ne-visítottam és befordultam, arcom az énekes pocakjának döntöttem és közben kezeimmel öleltem.-Neeeeee-jöttek önkéntelenül is a szavak, mire nagy nehezen abbhagyták, én pedig félig nevetve , félig a nevetéstől sírva fordultam vissza az eredeti állapotba. A fölöttem tornyosuló személy letörölte a nedvességet a szemem körül, és fogpaszta reklám vigyorral nézett a magasból.
-Ezt még megbánod- suttogtam kifáradva. Még szélesebbre húzta a száját, én pedig játszottam a durcás kislányt és összefontam a karjaim.
-Naaa, kicsi durcababa ezt most hagyd abba- közölte, úgyhogy belecsíptem az oldalára, mire megugrott a kanapé. Jem, aki eddig próbálta figyelni a műsort, az most ultra nagy szemekkel bámult Andyre.
-Ez mi volt?-kérdezte.
-Andy csikis-mondtam kislányos hangon, mire az legurított az öléből és a földön kötöttem ki egy nagy nyögés kíséretében.-Áuu-tört ki belőlem az igen alpári hang és a hátamon fetrengtem.
-Jól vagy?-kérdezte Ashley, és próbált felsegíteni.
-Ja, persze, csak ráestem az egyik sebemre közöltem fintorba vágva az arcom.
-Vigyázzatok a hugomra- komorodott el az unokatesóm.
-Megvagy Sarah?-ölelt át Andy, mire rávágtam a hasára. elengedett és összehúzódott.-Hééé.
-Jól vagyok, csak próbáltam megmutatni, milyen érzés volt-nevettem, rajta.
-Megérdemelted -röhögött velem Ashley, én pedig visszafeküdtem az esés előtti testhelyzetembe.
Délután Andyvel elmentünk sétálni a fagyizóhoz, ahonnan duplacsokigombóccal sétáltunk ki.
-Édesszajú-közölte velem ő, mire felvontam a szemöldököm.
-Te is- nyaltam bele a fagyimba, ő pedig figyelte, amint az egész arcom csokivá válik és még nevetett is a szemétje. Ő magam szépen ette a sajátját és törölgette az arcomat.
-Malacka- fojtatta a sajátját. Mielőtt észre vette volna, én észrevettem, hogy az állán egy csokifolt éktelenkedik, így odahajoltam és egy csók kíséretében leszedtem onnan.
-volt ott egy csoki folt "malacka"-vontam vállat. Rázta a fejét és mosolygott rajtam én pedig viszonylag elfogyasztottam a fagyim maradékát. Olyan helyekre sétáltunk ahol még nem jártam, és csoki sem maradt, visszafele igyekeztünk valami kerülő úton. Az egyik utcába érve bevillantak képek, és megrándultam. abban az utcában kaptak el Tom és a csapata. Tartani akartam magam, de mire arra a pontra érkeztünk már borzalmasan remegtem és a könnyeim is kicsordultak.
-Sarah mi a baj?-kérdezte Andy , miközben megtörölte a szemem alatt.
-Itt-suttogtam, majd megkapaszkodtam a vállában, mert lábaim feladták.
-Mi?-suttogta tágra nyílt szemekkel.
-Itt-válaszoltam megint, több nem jött ki és a térdemre borultam, ő pedig gyorsan mellém guggolt és magához vont.
-Semmi baj-csitított, de nem bírtam abbahagyni a sírást. Remegtem, nem bírtam felkelni és csak görscösen markolásztam Andy felém nyújtott kezét.-Nyugi kicsi-mondtam, már-már idegesen, félve. Egyre nehezebben vettem levegőt, míg végül minden elhomályosodott.-Sarah! Hallasz? -hallottam hangját, aztán elsötétült a kép.
-Mikor fog felébredni?-hallottam Jem ideges hangját.
-Nem tudom-felelte egy ismeretlen hang. Nyögtem egyet és kinyitottam a szemem, mire engem körülvevő emberekkel találkoztam szembe.
-Mi az?-kérdeztem mire eszembe jutottak a képek az utcáról.
-Pánikrohamod volt-felelte Andy feszülten. -Nem tudtam mit csináljak.
-Ne hibáztassa magát, egy ilyen esetet nem lehet megfékezni, vagyis nagyon nehezen-felelte az ismeretlen hangú személy, később rájöttem, hogy az orvos.-Adtam gyógyszereket a bátyjának, ha rosszul érzi magát akkor be kell vennie-mondta szigorúan,majd elköszönt és kisétált.
-Most gyogyós lettem?-kérdeztem halkan, mire Ashley kényszeredetten elröhögte magát.
-Nem, Sara csak a történtek miatt... kialakulhatott nálad a pánikbetegség... Egy egy emlék miatt rád jöhet a roham- fejezte be fojtott hangon. Úgy néztem rá, mint aki kimondta a halálos ítéletem.
-Ahányszor csak elmegyek...amellett...a ház mellett..?
-Valószínű, de kilehet kezelni-mondta gyorsan, de ez engem nem vígasztalt.
-Sarah... amikor sétáltunk azt mondtad itt-mondta Andy- Ott mi történt?
-Ott... ott fogtak le- suttogtam lehunyt szemmel. Karokat éreztem magam körül,én pedig zavartan maradtam közöttük.
Este fürdés után Andy benézett hozzám, mellém feküdt az ágyamba.
-Csak megakartam nézni hogy vagy-suttogta, miközben gyötrött arccal végig simított az arcomon.
-Jól, feleltem, miközben ajkaimat az övére tapasztottam.-Most már még jobban-fojtattam, éreztem az el nem fojtható vigyorát, miközben nyelve az enyémmel csatázott.
-Megvédelek-suttogta.-Nem hagyom, hogy valaki még egyszer bántani merjen- fejezte be, mire jó erősen magamhoz vontam és elaludtam a karjaiban.

*Egy történet* (csak úgy eszembe jutottO.o)

A múlt. Örökké csak a múlt jár az eszemben. Egyedül vagyok, mindent feladtam miatta, nem tudom mire várt még, de én bármit megadtam volna érte. Az egész akkor kezdődött, mikor kiderült, hogy halálos beteg vagyok... az én szívbetegségemmel örülhetek, ha megélem a 20-at...akkor döntöttem el, hogy leszarom a sulit és énekes leszek, ahogyan azt álmaimban szerettem volna. Kavargó érzelmekkel jöttem el otthonról szüleim szörnyülködésére, az angyalok városába, hogy elérjem álmaim. Megismerkedtem valakivel aki azt mondta segít, és bezárta magát a szívembe. Énekes nem lett belőlem, kevés volt rá az időm.
Csak ültem az ágyamban és bámultam az esőcseppeket az ablakon táncolni. Mindegyik szomorú mosollyal nézett engem, szememből száguldoztak a cseppek, de egy szusszanást se adtam ki, csak belül szenvedtem. Annyi mindenen keresztülmentem érted, de nem voltam elég jó neked. Amikor megismerkedtünk azt hittem boldog lehetek, az új kezdet boldoggá tehet, de még jobban tönkretett.
*találkozásunk napja*
Zuhogott, én meg LA utcán futottam haza nevetve, hisz ez volt a 2. napom ezen a helyen. Nem figyeltem oda, mindig szeleburdi voltam, így átszaladtam az úttesten. Egy kocsi jött felém, nem vettem észre, de még az utolsó pillanatban lefékezett, így csak ellökött és egy horzsolás jelent meg a térdemen.
-Jól vagy?-üvöltötted az esőbe és mellém léptél. Mosolyogva bólintottam, mire megnyugodva elvigyorodtál.-Máskor jobban figyelj oda-mondtad, majd felsegítettél. Haza vittél és lekezelted a sebet. Megadtam a számom, gyakran találkoztunk, nagyon jó barátok lettünk, többek nem is lehettünk, mert barátnőd volt/van. Én mégis beléd szerettem, minden hülyeséged ellenére téged szerettelek legjobban az egész világon és próbáltalak boldoggá tenni, akárhogyan is. Velem beszélted meg a problémáid, velem beszéltél, velem viccelődtél, ott voltam. Bármi gondod volt én mindig ott voltam.
Egy alkalommal beállítottál hozzám idegesen és szomorúan. Az a nő megcsalt téged. Ki voltál borulva én meg kedvesen beengedtelek a lakásomba, elláttalak, beszéltem veled, megvígasztaltalak.
-Sajnálom-suttogtam, és átöleltelek. Magadhoz szorítottál, én pedig egy puszit nyomtam az arcodra-Minden rendbe jön! Ne sírj, szeretem a mosolyod- motyogtam a füledbe az ölelésünkbe. Tudtam, hogy fáj neked, az amit tett az a nő és tudtam, hogy szereted, így csak arra vágytam, hogy legalább barátként szeress. Te hátrább húztál, kék világító szemeiddel fogva tartottad az én aranyszínű, unalmas szemeim.
-Köszönöm Ame-szóltál halkan, majd elsöpörtél egy tincset a szemem elől. Mivel már arcomon volt a kezed, ezért végig húztad az arcomon az államig, ahol én megérintettem, apró ujjam összekulcsolódtak a tieiddel. Nem értettem mi történik, csak éltem a pillanatnak. Közelebb húzódtál és szájadat lágyan az enyémnek nyomtad. Ajkaid édesen kóstolgatták az enyémeket, miközben az én arcomon és végig szántott egy csepp. Az alatt az 5 hónap alatt csak erre tudtam vágyni, a csókodra. Egyre szenvedélyesebben csókoltuk egymást, aztán arra lettem figyelmes, hogy ruháink lekerültek rólunk és a te égető bőröd az enyémnek nyomódik és egymást élvezzük. Életem legszebb, ám legszomorúbb napja volt egyben. Reggel melletted keltem, karjaiddal körbefontad a testem és halk szuszogásod éreztem a nyakamnál. Sírtam, mert tudtam, hogy elmész, nem kellek tovább neked. Halkan engedtem ki a könnyeim, ahogyan ezt már 5 hónapja tettem... emberek közelében mosolygós voltam, senki nem gyanakodott semmire, bár jól esett volna, ha valaki egyszer is oda jön megkérdezni, "hogy vagy?". Szomorúan feküdtem a kezeid között és csukott szemmel beszívtam az utolsó pillanatok illatát, a Te illatod. Megmozdultál, én meg kapkodva letöröltem a könnyeim és másik oldalamra fordultam, veled szembe és gyönyörű kékségeidet figyeltem. Te komor arccal néztél rám és még egyszer utoljára megcsókoltál, aztán kikászálódtál az ágyból és felöltöztél. Én csak figyeltelek az ágyból és éreztem, hogy ennyi volt, vége.
-Ame, én...sajnálom-közölted a tényt és tudtam, hogy azt sajnálod, hogy velem voltál az éjszaka.-Nem kéne többet találkoznunk.
-Én sajnálom- hajtottam le a fejem és próbáltam nem bőgni. Mit is gondolhattam... egy ilyen butus 17 éves miért kellene egy olyan férfinak mint Ő? Vitted a cuccod és hallottam az ajtó csapódását. Kitört belőlem a zokogás, napokig csak ezt tettem, sőt hetekig...és vártam a hívásod, hátha...de mint a valóságban történik, nem úgy mint a mesékben, nem hívtál, sőt egyik nap láttam az újságokon, hogy újra összejöttetek azzal a nővel. Még rosszabbul éreztem magam, mert tudtam, hogy én soha nem tenném meg ezt veled, de te mégis őt választottad. Közben azt vettem észre, hogy megnőtt az étvágyam, evésbe fojtottam a bánatom. Gyakran történt olyan, hogy evés közben rám tört a bőgés, vagy nem aludtam, hanem sírtam. Amikor valaki látogatni jött csak azt láthatta, hogy kicsit szótlanabb vagyok és állandóan zabálok, de valójában összetörtem. Egy alkalommal Jen átjött pletykálni, amihez semmi kedvem nem volt, de nem mondhatok le minden alkalommal egy találkozót.
-És David még mindig azt hazudja, hogy nem volt ott-kuncogott lelkesen Jen, én meg a borsót tologattam a tányéromon.-Pedig még fénykép is készült róla, meg Brittany-ról.
-Aha...Megérdemelte-helyeseltem kevésbé lelkesen. Rosszul éreztem magam, elöntött a hányinger. Eddig bírtam, aztán kiszaladtam a mosdóba és többször belehánytam a wc kagylóba.
-Jézusom Ame jól vagy? -rémüldözött, én meg suttogtam, egy "nem"-et. Elmentünk orvoshoz, aki mosolyogva közölte a hírt, hogy inkább nőgyógyászhoz menjek. Rémültem mentünk el hozzá, aki kezembe nyomott egy terhességi tesztet. Elfehéredtem, sírógörcs tört rám, főleg amikor kiderült, hogy 1 hónapos terhes vagyok és mivel még senki mással nem feküdtem le ezért biztosan Andy az apja. A pocaklakó volt a következő hónapban a társaságom, meg Jen aki vígasztalni akart, de később neki is elkellett mennie. Anyámék nem voltak hajlandóak beszélni velem, nem úgy mint egy rendes család, akik mellettem lennének. Rengeteget sírtam és gyakran éreztem magam rosszul, de senki nem volt velem. A második hónapban jártam, amikor kaptam egy bátorítólevelet a hugomtól, akit nem engedtek el hozzám, de szívesen jött volna. Ez kicsit javított az állapotomon, de napjaim ugyanúgy borúsak voltak. Jennel való utolsó beszélgetésemnek eleget tévő, egy nap erőt vettem magam és a zuhogó esőben elindultam Andy háza felé. Szemfestékem csurgott le az arcomon a könnyeim sósságával és az eső frissességével keverve. Futottam, ruhám átázott, arcom meggyötört, hajam zilált, de nem érdekelt. Kitöröltem az összes gondolatom, mielőtt visszafordultam volna, csak szaladtam előre. Eszembe jutottak az emlékek, amikor találkoztunk, elhaladtam annál az utcánál. Egy pillantra megálltam az út közepén és a térdemre borultam. Végig simítottam az úton, majd új erőt kaptam és tovább szaladtam. Végül megérkeztem és szomorúan dobogó szívvel léptem a kapujuk elé. Megnyomtam a csengőt és vártam. Dörgött az ég, már percek óta vártam, de senki nem jött. Zokogva újra megnyomtam a kis gombot. Nevetés hangjai szűrődtek ki, majd Andy mély hangját hallottam.
-Jövök-üvöltötte, majd nyílt az ajtó és megláttam arcát. Még mindig tökéletes volt, de mikor meglátott megdöbbent.-Ame? Ame!- mondta meglepve.
-Szia-suttogtam sírva.
-Mi baj kicsi Ame?-kérdezte miközben átölelt. Éreztem, hogy megnyugszom, és bőgve magamhoz szorítottam, talán ez lesz az utlolsó.
-Sajnálom Andy-suttogtam a fülébe és hátrébb toltam. Fürkészte a tekintetem, én meg kisírt szemekkel néztem az övébe.
-Mi baj,kicsi Ame? -kérdezte megint.
-Én..-suttogtam.-Terhes vagyok Andy-adtam ki szívem örömét, fájdalmát. Az arca megdermedt és eltolt magától.
-Nem-mondta halkan, majd kezét a hasamra tette, ahol már érzékelhető volt a változás. A baba épp akkor rúgott egyet, az arca megrezdült.-Nem....Ame?! Kitől?
-Tőled- hajtottam le a fejem.
-Nem... Ame az nem lehet. Érted? Az nem... Ez nem az én gyerekem-mondta élesen, mire újabb zokogásban törtem ki. Ő csak állt, majd kínlódva rám csapta az ajtót. Lassan, a viharban haza sétáltam és tovább bőgtem.
Aztán megszületett a baba, de te nem voltál ott, nem kerestél és nem vetted fel a telefont. Lány gyerek volt, ezért Andreának neveztem el és Andy-nek becéztem. A szeme az enyém volt, de vonásai hasonlítottak a tieidre. Boldog voltam, bár boldogabb lettem volna, ha ott vagy, ha velem vagy. Egyedül neveltem Andy-t, senki nem segített be, csak Jen, aki szinte minden hétvégén átjárt hozzám és tartotta bennem a lelket. A kislányom és te voltatok az egyetlen kis világom, az életem fénye... és mindörökre ti ketten lesztek. Egyre többet gondoltam a betegségemre, ami kezdett eluralkodni rajtam. Nem tudtam, hogy mi lesz szegény lányommal, ha én nem leszek. Elő vettem egy papírt és leírtam mindent, amit neki elakarok mondani és amit neked elakarok mondani, már nehezen mozogtam, gyakran nem bírtam ki kelni az ágyból. Jen nagyon sokat volt velem, és bár nem mutatta nekem én tudtam, hogy amikor nem vagyok ott akkor gyakran sír.
-Köszönöm-suttogtam rekedten Jennek, éreztem, hogy már nem bírom sokáig. Szomorkásan néztem rá, ő pedig rémültem bámult rám.-Nem bírom már.
-Ame, kérlek ne add fel, jó?-sírta el magát az ágyam mellett ülve. Megfogta a kezem, a szemembe könnyek gyűltek.
-Ha Andy...ha nem akarja a lányát vigyázz rá, jó?- rekedt hangom még rosszabbra váltott.
-Jó...Ame, én...-zokogta.
-Mindkét Andy-nek mondd meg, hogy szeretem-nyögtem, fojtatva végbeszédem.-És a levelet add oda a nagyobbiknak. Szüleimnek és testvéreimnek is mondd meg, hogy szeretem őket bármit is tettek és látogassák meg a lányom néha-fejeztem be, Jen pedig könnyes szemmel bólogatott.- És Jen...ne feledd el, hogy bár nem tudtam viszonozni...de te vagy nekem az egyik legfontosabb és borzalmasan szeretlek.
-Ó, Ame- zokogta majd a nyakamba borult. Fájdalmam egyre fokozódott, köhögve próbáltam levegőt venni, de egyre nehezebben ment. Már nem láttam, csak kínjaimat éreztem, majd azokat sem éreztem és a két Andym ragyogó pillantását őrizve elrepültem a vég felé.

Andy
Csöngettek. Kinyitottam az ajtót és egy lány jelent meg előttem, fekete ruhában volt és egy kislány volt mellette szintén feketében. Nagyon ismerős volt a kicsi, a szeme olyan volt, mint Ame-é. Kb. 3 éves lehetett. A lány kezembe nyomott egy levelet, majd rekedtes hangján megszólalt.
-Azt mondta, hogy mondjam meg "Mindkét Andy-t szeretem"-mondta, majd könnyek csordultak ki a szeméből.
-Ki?-váltam falfehérré-És ki a másik Andy?
-Andrea, a kislány...a lányod-felelte, mire minden megvilágosult. Csak bámultam magam elé, nem tudtam elhinni, hogy Ame meghalt. Térdre borultam és könnyek csordultak ki a szememből. A kislány csak nézett engem én pedig átöleltem...a szeme az anyjáé volt.
-A lányom-suttogtam a hajába.-Velem fog élni?-néztem a lányra aki a levelet adta, aki bólintott, majd nagy nehezen elment. Megláttam a csomagot, amit itt hagyott. Valószínüleg Andreáé. Bekísértem a kislányt, aki egész nap az anyját akarta látni. Gyakran elsírtam magam, mert szerettem az anyját, bár ezt magamnak sem mertem bevallani. Miután lefektettem a gyermekem feltéptem a levelet és Ame kézírásával találkoztam szembe.
Szia Andy!
Tudom, hogy hallani sem akarsz rólam/rólunk, de leakarom írni még az utolsó óráimban, amit a betegségem hagyott nekem, hogy SZERETLEK! Bármit is tettél velem, én szeretlek! Életem legszebb pillanatait TE és a LÁNYUNK, Andrea adta nekem. Sajnálom, hogy nem lehettél ott amikor előbújt, hiányoztál...bár nem csak akkor, mindig! Remélem, hogy gondját viseled a csöpségnek és legalább 100x jobb apja leszel, mint amilyen anyja voltam én. Kérlek tedd mindig boldoggá, mert nagyon szépen nevet, szeretem a nevetését...annyira hasonlít a tiedre. Örök életemben veletek leszek és próbálok vigyázni rátok, ahogyan csak tudok... Sajnálok minden rosszat amit tettem és SZERETLEK titeket! 
A lány aki szeret téged
Kislányom! 
Én kicsi Andy-m! Kérlek nevess sokat, hogy apád is láthassa, milyen aranyosan nézel ki ilyenkor. Csöpségem, már nem foglak talán felnőni látni, de biztos vagyok benne, hogy apád mindent megtesz helyettem is hogy a lehető legjobban érezd magad. Sose sírj miattam, mert nem érek annyit, hanem mindig légy boldog, ha már értem szeretnél tenni valamit! SZERETLEK kicsim!
Anyukád

Ezt olvasva elsírtam magam és belecsaptam az asztalba. A kislányom maradt nekem csak belőle...De legalább ő itt van.
A temetés borzalmas volt, az testvére és anyja összeborultak a sírásban, az apja halkan zokogott. A lány aki hozta a levelet csendesen sírt mellettük, én pedig a lányommal álltam a sír mellett és csendben néztük a virágokat amiket ráhelyeztünk. Andrea-val együtt készítettünk egy ajándékot az anyjának, amit még a koporsóra helyeztünk. A végén felkaptam a lányom és együtt haza indultunk, a mi otthonunkba, ahol csak mi ketten vagyunk. Az előző barátnőm lelépett egy másik pasival, így minden időmet a csöpségre szentelhettem aki gyorsan nőtt. A Kicsi Ame és az én lányom.
-Kicsim?-szóltam be a szobájába, mire gyorsan bebújt a takaró alá. Elnevettem, magam, mire ő is és szemtelenül aranyos arcával vigyorgott rám, azzal a csodálatos gyöngyöző kacagásával.
-Gyönyörűen nevetsz- simogattam meg fejét, majd elaltattam. Békésen feküdt előttem a Kis darab Ame.
Az én Kicsi Andreám.

Rajzok, emlékek

Sarah
A másik alak körvonalait is megpillantottam és felismertem az unokatestvéremet.
-Uramatyám- guggolt le mellém ő is. Andy megfogta a kezem és az övéi közé fogta.
-Hallasz engem?-kérdezte, mire bólintottam. Felemelt, kezében fogott, én pedig arcát figyeltem. Úgy éreztem nem lehet ő az, nem lehet hogy még mindig mellettem vannak és valószínűleg csak álmodom, vagy képzelődöm. Mire feleszméltem már a házban voltunk és Andy lefektetett a kanapéra. Jem telefonált, én pedig csak figyeltem a fölöttem elhelyezkedő ember arcát. Felemeltem a kezemet és végig simítottam rajta, nem bírtam felfogni, hogy ő van itt. Ő odakapott és megfogta kezemet és egy puszit nyomott a tenyerembe, aztán feltűnt neki, hogy egy hatalmas vágás éktelenkedik rajta, arca eltorzult.
-Oké, már nem keresik, viszont feljelentjük az elkövetőt -nézett végig rajtam, tekintete megtört volt.
-Hali-nyílt ki a bejárati ajtó.
-Cső-mondta egy másik.
-Megjöttünk-ordította Ashley. Amint beesett a nappaliba a három jómadár azonnal kővé dermedtek, majd mind körül álltak.
-Orvost hívtál már?-kérdezte Ash.
-Igen, 10 perc és itt lesznek-mondta, majd csöngetés hallatszódott.-Avagy már itt vannak-szólt és kirohant ajtót nyitni.
-Jó napot-hallatszódótt.-Merre találom?
-A nappaliban, siessen kérem.
-Megyek már, megyek- ezek után feltűnt egy fiatal barna hajú alak és közelebb jött- Hát téged szépen elintéztek-döbbent meg, mire Andy állkapcsa megfeszült. Az személy közelebb jött, majd kitessékelt pár tagot a szobából.
-2 ember maradhat ha nagyon akar-sóhajtott fel, amikor Jem és Andy felháborodva fonták össze karjaikat. Neki állt végig nézni, hány sebem van, mekkorák és milyen mélyek, aztán neki állt, letisztította őket, néhányat összevarrt, néhányat lekötözött. A szemembe világított, megnézte a szívverésem, átadott pár gyógyszert az unokatesómnak, elhúzta, hogy beszélhessenek, majd fizetés után kiballagott.
-Sarah... szeretnél valamit? Enni? Inni?-kérdezte aggódva, de én csak ráztam a fejemet. Beszélni nem bírtam, nem is akartam.-Gondolom szeretnél pihenni... felviszünk, jó?-folytatta, majd bólintottam, mire felkapott és Andy kíséretében becipelt a szobámba és lerakott a rég nem használt, puha ágyamba. Pár perc alatt álomba merültem, amit már 2 napja alig tehettem meg. Álmomban újra magam előtt láttam őt és a haverjait és nevettek rajtam, én meg voltam kötözve és sírtam, majd elém tűnt anyám képe, aki bosszúsan nézett rám
"Minden miattad van, megmondtam , hogy közelébe se menj az ilyen alakoknak! Megérdemelted" visszhangzott a fejemben anyám hangján. Rángatóztam, de nem bírtam mozogni, sikoltoztam, üvöltöttem, hogy nem akarok itt lenni, majd könnyekkel a szememben ébredtem, rángatózva, fájdalmakkal teli. Zokogva ültem fel, mire kicsattant az ajtó és Andy röpült be.
-Css-ölelt át.-Semmi baj, Sarah, semmi baj-mondta, mire én magamhoz szorítottam. Ashley lépett be halálra vált arccal a szobámba.
-Minden rendben?-suttogta rekedten. Akármilyen nőcsábász...a szíve ettől még nagy és nem bírja elviselni mások fájdalmait. Andy megtörve pillantott rá, én meg csak markoltam kezeit. Ashley közelebb jött, majd megérintette a vállamat és szomorúan nézett rám.-Andy... beszélhetek vele?-kérdezte, mire Andy vonásai megfeszültek, de lassan bólintott és kikecmergett a szobámból. Addigra már nem pánikoltam nagyon és könnyes szemmel figyeltem az előttem ülő Ashley-t.
-Sarah én... sajnálok mindent és... nagyon szeretnélek ismét boldogan látni -mondta őszintén nekem, majd kihúzott egy szív alakú kártyát a zsebéből. Szipogva átvettem, majd rá néztem a kártyára ami valószínűleg az ő keze munkája volt.-Nem tudtam mivel tudnálak jobb kedvre deríteni, ezért ezt készítettem... Azért szív alakú, mert szívből jön-taglalta zavartan, de egy apró mosolyt csalt ki belőlem és még több könnyt. Mint egy kisgyerek, úgy mondta ezeket, mint egy kisgyerek aki attól fél, hogy elveszti az anyukáját. Mikor meglátta, hogy mosolygok megnyugodott és átölelt.-Hiányzol mosolygós csajszi-mondta rekedten, majd zavartan felállt és kisétált a szobából. A kártyát a párnám alá tettem és boldogabbnak éreztem magam. Andy pár perc múlva visszajött és amint észrevette, hogy nyugodt vagyok azonnal lehiggadt és mellém ült.
-Hogy vagy?-kérdezte. Csak néztem rá azzal a furcsa meggyötört félmosoly, félsírásommal, mire lágyan ajkaimnak érintette az övéit. Begörcsöltem alatta, mert beugrottak a képek arról, amiket Tom művelt. Arcom undort tükrözött, 1 perccel ezután. Ezt Ő észrevette és végig simított arcomon.
-Mi az?-kérdezte, mire lesütöttem a szempillám. El kellett mondanom valakinek, ami történt, de borzalmasan szégyelltem, így inkább nem szólaltam.
*2 nappal később*
A többiek pánikrohamot kaptak, amiért alig eszem, alig alszom és nem beszélek és szinte mindene sírok, ezért mindegyikükből zsebkendő raktár, kajaáramoltató gép lett, aki folyamatosan osztották a kaját, a zsepit és az észt.
-Hugi muszáj enned- gyötrődött velem már 2 nappal a visszatérésem után Jem. A szájamhoz vettem a kenyeret és egy darabot leharaptam a sarkából.-Ez nem elég-folytatta és nagy nehezen lekellet gyömöszölnöm a kaját. Valaki megérintette a vállam, amitől bevillant egy legkevésbé sem jó emlékem. Megborzongtam és hányingerem lett, amitől kirohantam a mosdóba és telibe hánytam a wc-t. A tesóm és CC utánam futott és döbbenten figyeltek. Ezek után inkább hagytak és engedték, hogy olyankor egyek amikor akarok.
A szobámban ülve rajzolgattam, mostanság ezt tettem a beszéd helyett, úgy éreztem a rajzaim az egyetlenek akik megtudnak érteni...na meg talán Ashley és Andy...az előbbi gyakran próbált felvidítani, elvonta a figyelmem amiért nagyon hálás voltam, az utóbbi, pedig gyakran jött be hozzám, tűrte a hallgatásim, és éreztem, hogy velem van. Jem a maga módján sokat tett értem, csak ő maga nem tudta, hogy igazán mi kell nekem. A többiek csak próbáltak segíteni, de mivel nem beszéltem senkivel így csak együttérző fejjel figyeltek engem, nem igazán tudták mit mondjanak. Egyszóval újra ceruzával a kezemben ültem a takarómon és elmém sötétebbik részében lévő képeket jelenítettem meg a papíron. Egy síró lányt rajzoltam, aki fél. Épp a haját készítettem, amikor Andy benyitott.
-Sarah-kezdte.-Tudom, hogy nem szeretnél beszélni, de jó lenne, ha elmondanád mi történt-mondta komolyan. Már tegnap óta próbálja kihúzni belőlem a dolgot, de mindannyiszor sírógörcs jött rám így nem voltam rá képes. Közelebb jött, megfogta a kezemet, de én lehajtottam a fejem és megráztam. Nagyot sóhajtott, majd kisétált. Neki végképp nem bírtam volna elmondani, mivel azokba a gyönyörű kék szemekbe nem tudtam ennyi borzalmat mondani. Nem sokkal később Ashley jött be hozzám és leült mellém, figyelte az alkotásom.
-Igazán készíthetnél valami boldogabbat-mondta csendesen, mire felé fordultam. Látszott rajta hogy zavarja ami velem történik.
-Ezek emlékek- válaszoltam rekedten, mire elkerekedett a szeme.Most szólaltam meg először.- Nem tudom őket elmondani...a lapok nem ítélnek el-mondta, és könnyek gyűltek a szemembe.
-Sarah-suttogta, majd karjait körém fonta.-Nem ítélünk el, nem te tehetsz róla-mondta én meg a vállán zokogtam.-Kérlek mondd el-mondta, mire egy nagyot nyeltem.
-Mikor kimentem sétálni-kezdtem és már is éreztem a gombócot a torkomban.- Találkoztam egy részeg csoporttal...akik közül az egyik a volt pasim-mondtam, közben kapart a torkom. Nyitottam a szám, de nem jött ki hang. Újra nyitottam, ha már elkezdtem akkor befejezem. Ashley tágra nyílt szemekkel bámult rám.- Körbe vettek és elvittek, amikor ellenkeztem megütöttek, vagy megrúgtak-sírtam el magam.- Nem tudtam mit csinálni... nem tehettem mást, muszáj volt...
-Nem te vagy a hibás-suttogta és kezét az enyémre rakta, látszott rajta hogy kínlódik. Nagy levegőt vettem és folytattam.
-Egy házba vittek, ahol... mindenféle maradékok voltak...undorító volt...aztán-kezdtem, de elakadt a szavam és a képek erősebben törtek felszínre.- Tom...bevitt egy szobába és...többször is-nem bírtam folytatni, zokogásban törtem ki és ráborultam Ashley-re, akik teljesen kővé dermedve magához szorított. Sejtette, hogy történt valami borzasztó ott ahol voltam, de ennyire ő sem képzelte durvának. 10 perc kiadós bömbölés után hátrahúzódtam, megremegtem, majd befejeztem.
-Többször megvertek- suttogtam, már nem bírtam rá nézni ezért az ölemnek beszéltem.-Aztán kidobtak a kocsiból-fejeztem be végre a történetet, majd megéreztem Ashley ujjait az államon amint feljebb húzzák a fejem, hogy a szemébe nézzek.
-Nem lesz semmi baj-mondta.-Mi itt vagyunk és szeretünk- szólt, mire egy kis mosoly jelent meg az ajkam szélén. sokkal könnyebnek éreztem magam, hogy elmondtam valakinek, de ezennel hivatalosan is megfogja tudni mindenki. Még aznap őrjöngésre eszméltem fel, 2 ember üvöltözött lent. Megtudták. Egyre hangosabb lépteket hallottam, majd Andy megtörve lépett be a szobámba.
-Mondd, hogy nem igaz-suttogta, de én csak ültem könnyes szemmel.
-Sajnálom-mondtam halkan. Odajött hozzám, mellém ült és szorosan magához vont.
-Megfizetnek-sziszegte.-Megfizetnek, de nagyon.
-Andy-susogtam, miközben görcsösen kapaszkodtam belé.
-Szeretlek Sarah és megdögölnek a kis korcsok ezért- mondta dühösen, de szívem megdobbant.
-Szeretsz? Így is?-sírtam, mire maga elé fordított és úgy nézett, mintha ez magától érthetődő volna.
-Szeretlek Sarah, bármit csinálsz-válaszolta, majd ajkait az enyémnek érintette. Ezek a szavak átsegítettek az elmúlt napok eseményein és félig sírva , félig nevetve viszonoztam a csókot. Régen éreztem ajkait utoljára és borzalmasan hiányzott, hogy vele legyek, úgy igazán. Minden borzalmat ami eddig történt, most elfelejtettem és csak éltem a pillanatnak...amíg ki nem tárult az ajtó és Jem feje meg nem jelent. Úgy ledöbbent, hogy megállt az ajtóban és nem mozdult, mi meg kapkodva váltunk szét és figyeltük az unokatesóm.
-Te..vagy...Ti ...?!-dadogta. Rémülten figyeltem őt, majd felálltam és meglepően határozottan odasétáltam hozzá.
-Jem-mondtam neki és csak vártam a reakciót.
-Andy-kapta a fejét a fiúra.- Hogy tehetted? Juliet...?!
-Jinxx én... -kezdte, de ő se tudta mit akar mondani. Talán, hogy a csaj csak álca volt? Áh...
-Hugi, miért?-vetette rám az igazán csalódott pillantását, mire lehajtottam a fejem.-Te-szegezte a mutatóujját Andyre- Kihasználtad, hogy milyen állapotban van, igaz?-kérdezte őrülten.
-Nem, Jem, ő nem- mondtam erre az elképesztően nagy badarságra.
-Mióta?-mondta még mindig az ágyamon ülő srácnak címezve.
-2 éve-suttogta, mire oda kaptam a fejem.
-2? De hát...Sarah nem is volt itt...
-Azóta minden megváltozott-mondtam.-És most...most ezért nehéz.
-Elmondod?-szegezte rám éles tekintetét.
-Ha nem gond, majd máskor...most épp...
-Jó értem-sütötte le a szemét.-Hogy vagy?-váltott más témára, de láttam hogy nem fejezte még be.
-Jobban -suttogtam szemét fürkészve.-Éhes vagyok-jelentettem be, amitől egy kicsit jobb kedve lett és lementünk, összedobott nekem valami ételt.
-Hello-érkezett meg CC és Jake.
-Sziasztok-köszöntöttem őket, amire megdöbbentek.
-Újra beszélsz?- vigyorodtak el és azonnal rohantak egy nagy ölelésért amit mosolyogva fogadtam.
-Köszönök mindent- mondtam, majd a konyhába sertepertélő Jemhez fordultam.-Neked is-nyomatékosítottam meg, mire rám mosolygott.

A séta

Sarah
Elkezdtem zuhanni, de egy kéz megragadta az enyémet, amitől nekicsapódtam a falnak. Éreztem ahogy a vér végig folyik az arcomon és a kezemen. Egyre erősebben húzott, már két kéz tapadt az enyémre.
-Sarah, kérlek-hallottam egy rémült hangot fentről. Már majdnem felhúzott az illető, amikor megragadott a hónom alatt és úgy húzott vissza. Kicsit szédültem, a földre rogytam, vele együtt.-Miért?-lihegte, miközben a tekintetét az arcomra vetette.
-Én...csak...-mondtam miközben potyogtak a könnyeim. Már rég nem kéne, hogy fájjon, már rég megkellett volna haljak, már sokkal jobb lenne a világnak. Felkeltem és ott hagyva Jem-et egyedül, lementem a szobámba és magamra zártam az ajtót. Megtöröltem a kezemmel a fejemet, amelyről még mindig vörös csöppök hullottak, majd felszisszentem a fájdalomtól.
-SARAH!!-dörömbölt Jem az ajtómon, de én csak a kezemen vöröslő vért figyeltem sírva.-Engedj be kérlek!
-Jem menj innen- zokogtam.-Egyedül akarok lenni.
-De Sarah...-kezdte, viszont nem fejezte be. Puffanást hallottam, valószínűleg leült az ajtóm elé. Becsúsztam a sarokba és sírva átöleltem a lábaimat. Órákig ültem bent gondolkodva, zokogva és sehogy sem akaródzott kimenni. A fejemen a vérzés már elszáradt, de azóta a lábam és a kezem is véres lett, bár nem igazán érdekelt. Elővettem a szekrényből egy üveg piát és visszaültem a helyemre. A smink elkenődött az arcomon, a hajam kócos volt, ennél borzalmasabban nem is nézhettem volna ki. Nem akartam élni, vágytam a békére, hogy soha többé ne kelljen senki szemébe néznem. Szédültem, fájt a fejem és csak sírtam.
-Jem mit csinálsz itt?-hallottam kintről Andy hangját, de nem volt egyedül.
-A földön kuksolsz, vágod?-mondta CC.
-Várok-hallottam Jem rekedt hangját.
-Mire?-kérdezte Ashley, aki most érkezett.
-Hogy kijöjjön.
-Mert?
-Mert ha nem fogom meg akkor valószínűleg most a temetését szerveznénk, azóta berohant a szobájába és nem jön ki- csörömpölés ütötte meg a fülem.
-MI VAN?!- mondta CC.
-Leakart ugrani a tetőről -hallottam Jem kiszáradt hangját.
-MIÓTA VAN EGYEDÜL?-üvöltötte Andy.
-Kb. két órája.
-ARRA NEM GONDOLTÁL, HOGY MÁSSAL IS PRÓBÁLKOZIK?-ordított megint. -SARAH!-dörömbölt az ajtón. Felálltam ijedségemben, és elfelejtettem a kezemben fogott üveget, így az kicsusszant a kezemből és darabokra tört. Szétfolyt a szőnyegen és a szilánkok mindenhol hevertek, néhány beleállt a lábamba.
-A kurva életbe-szitkozódtam, majd elkezdtem összeszedni a maradványokat.
-Mi történik oda bent?-szólt CC. Közben a nagy ordibálásra Jake is megérkezett, így már mind az öten dörömböltek az ajtómon. Én csak szedegettem a darabokat, és rohadt idegesen kapkodtam. Az egyik nagyon éles darab felsértette a kezemet, így onnan is megeredt a vér.
-Francba már -ordítottam, miközben az idegeim már a végsőket rúgták. Ledobtam a kezemben lévő szilánkokat és inkább sírva visszaültem a sarokba.
-Betörjük-jelentette ki Jake, mire Jem egy erőteljes rugást mért az ajtómra, mire az beszakadt. Borzalmasabb látvány lehettem mint gondoltam, mivel amint beértek mindegyikük megdöbbenve állt meg a küszöbön. A földön a szilánkok hevertek, a szőnyegen bor és vér keveréke úszkált, én pedig full vörösen a belőlem kicsorduló vértől ülök a sarokban és sírok.
-Jesszusom-tört ki Andyből, majd odarohant hozzám, átugorva a szőnyeget.-Jesszusom Sarah-fordította ijedten feljebb a fejemet.
-Hozzátok az elsősegély dobozt-nyögte Jem. Én csak bőgtem, Andy magához szorított és próbálta visszatartani a könnyeit, Ashley a fejét fogta és összevissza járkált, CC és Jem szedték a szilánkokat.
-Itt van -mondta Jake és rohant hozzám. Vizes törülközővel és egyebekkel letisztították a sebeket, majd gézzel, ragtapasszal láttak el, miközben én szótlanul figyeltem az eseményeket. Néha felszisszentem, egy-egy fájdalmasabb seb tisztításánál, és talán néha Andy karját is erősebben szorítottam a kelleténél, mert párszor ő is kiadott hangokat. Miután végeztek az ellátásommal és kidobták a szemétbe a szilánkokat meg a szőnyeget Andy kezébe vett és feltett az ágyamra, arcán láttam, hogy kínlódik.
-Miért?-nyögte az unokatesóm és mellém ült.Nem válaszoltam, csak egy csepp gördült ki újra a szememből.-Hugi-mondta, mire rá néztem, ő pedig megfogta a bekötözött kezemet.
-Szeretnék egyedül lenni -suttogtam akadozva, szememet elhomályosította a ki nem sírt könny. Jem nagyon akart valamit mondani, de Andy előbb szólalt meg.
-Most inkább hagyd-mondta lágyan.-Itt maradok vele-mondta komolyan, mire lassan Jem bólintott és kitessékelt mindenkit és ő maga is kiment. Ekkor tűnt fel, hogy jobb kezemmel még mindig Andyét szorongatom görcsösen. Ha akartam se tudtam volna elengedni a kezét, mert kellett valami támasz.
-Minden rendben lesz-suttogta, majd nyomott egy puszit a homlokomra. Mellém ült és a fejemet a mellkasára döntöttem, majd újra zokogni kezdtem.-Shh-csitított, miközben kezével a karomat simogatta. Végül, nagy nehezen elaludtam rajta. Mozgolódásra ébredtem, azonnal felemeltem a fejem és az épp elmenni készülő Andyvel találkoztam össze.
-Kérlek ne-suttogtam rekedten, mire egy ideig habozott, majd lejjebb húzódott, mellém feküdt a hátára és egyik karjával magához húzott, így a fejem a vállára került és újra elaludtam.
-Sarah-suttogta valaki.-Kelj fel, Sarah-mondta az illető és felismertem Andy hangját. Kinyitottam a szemem és fölnéztem rá, ő pedig rám.-Hogy vagy?-kérdezte.
-Szuperül, mondhatni-feleltem rekedten, mire végig simított az arcomon és a szájam tövébe nyomott egy puszit.
-11 óra, most már muszáj felkelned 2 okból is. Egyik, hogy nem fogsz tudni este elaludni, a második az , hogy már 3 órája várom, hogy felébredj és elzsibbadtam -mosolygott lágyan.
-Sajnálom-motyogtam, majd megpróbáltam felülni. Csak most tűnt fel mennyire fájnak a sebek, felszisszentem.
-Megvagy?-kérdezte, majd kezeivel megérintette a derekamat. Felsegített, majd egyedül kellett megbirkóznom azzal, hogy folyamatosan lüktet és fel van dagadva a lábfejem és rohadtul fáj ha rálépek.-Ne segítsek?-kérdezte eltorzult arccal, ahogy figyelte botladozásaim. Fejemet ráztam és szipogva kinyitottam az ajtót. Nem hagyta annyiban, mellém futott és a lépcsőnél felemelt és levitt.
-Köszönöm-suttogtam szomorúan. Bebicegtem a nappaliba és leültem a tv elé. Jem és Ashley azonnal arrébb ültek, hogy minél több helyem legyen én meg lehuppantam.
-Reggelit?-hallottam Andy hangját. A fejemet ráztam, mire újra megszólalt.-Semmit? Legalább igyál valamit-mondta és ellenkezést nem tűrve készített nekem egy turmix-ot. Kezembe nyomta, amolyan:" Azt csinálsz amit akarsz, de addig fel nem állsz innen, amíg az egészet meg nem ittad " kifejezéssel az arcán. Átvettem az italt és lassan iszogattam. A műsor nem érdekelt, de egyikünk sem tudott nevetni egyik poénon sem, a légkör feszült volt körülöttünk. Újabb műsor, valami ismétlés, valami tehetségkutató ismétlése... és akkor bevillant, hogy ez az a tehetség kutató, amit még Andyvel néztünk, amin együtt nevettünk. Eleredtek a cseppek a szememből, mire a mellettem ülő Jem döbbent tekintettel magához húzott. Jobbra pillantottam, Andy vonásai megfeszültek és lehunyta a szemét, jól tudtam mire gondol.
-Hugi, jól van, semmi baj, nyugi, okés?
2 órával később már nem bírtam tovább nézni a műsorokat, ezért felmentem a szobámba és leültem a gépem elé, amely részben elvonta a figyelmemet.
-Ebéééééd- ordította CC, majd benyitott a szobámba.-Gyere-mondta mosolyogva, mire én megráztam a fejem...nem voltam éhes, és szívesebben maradtam egyedül. -Biztos?-kérdezte és a mosolya eltűnt az arcáról. Bólintottam, mire nehézkesen kivánszorgott a szobámból. Délután átjáróház lett azokból a helyekből ahol voltam, mindenki azzal foglalkozott, hogy nehogy megint megkíséreljem megölni magam és Jem pedig kiakarta húzni fogóval, hogy miért csináltam, én persze nem beszéltem, sőt meg sem szólaltam, csak Andyvel voltam hajlandó beszélni, mert ő tudta mi a bajom. Viszont estére már mindenkiből elegem lett, így amikor nem figyeltek kiosontam a házból. Megkönnyebbülten sóhajtottam fel az utcán sétálva. Végre egy kis nyugalom-gondoltam. A telefonom 10 perc után rezegni kezdett a hátsózsebemben, de nem voltam hajlandó felvenni, jó volt nekem egyedül. Közben lement a nap és írtam egy üzenetet Andynek, hogy sétálok, mert már kezdtem attól félni, hogy kihívják a rendőrséget. Nem igazán tudtam merre megyek, de nem is érdekelt, mert gondolkodni akartam, ahhoz pedig nem kell útvonal. Út közben zajok ütötték meg a fülem, mire hátrafordultam és vagy 10 részeg sráccal találtam szemben magam. A francnak se kell még nagyobb bonyodalom, ezért gyorsan elmentem a közelükből, de már késő volt, észre vettek. Füttyögések jöttek hátulról és röhögés.
-Csajszi várj már- üvöltött az egyik, a lépteik gyorsultak, ezzel a szívverésem is. Gyorsabban mentem, mire ők is gyorsítottak, majd mintha a csoportuk egy része megállt volna. Nem néztem hátra, csak próbáltam eltűnni előlük. Már percek óta követtek, mikor hirtelen elölről befordult kettő közülük. Szóval nem megálltak-gondoltam. Ez csapda volt, nem volt menekvés. Ezek be van baszva én meg egyedül vagyok. Sikoltani támadt kedvem, de inkább későbbre tartogattam. Lélegzetem felgyorsult, próbáltam kikerülni őket, de körül álltak.
-Ne siess annyira-mondta röhögve az egyik, aki láthatólag már nem volt magánál. Egyikőjük elesett, miközben felém közeledett és ki is taccsolt egyet kb. 2 méterre tőlem.
-Mit akartok?-kérdeztem és próbáltam higgadtságot és erőteljes hangot kölcsönözni, de hangom vészesen vékony volt. Egyik közelebb jött, végig nézett rajtam, majd mély hangon megszólalt.
-Jó husi vagy- mondta nevetgélve, majd megérintett.
-Menj innen- löktem le a kezét magamról lángoló szemekkel.
-Sarah-röhögte az egyik, mire felé néztem és próbáltam felismerni ki lehet az. Aztán megdöbbentett, hogy kit látok magam előtt.
-Ez nem lehet-suttogtam. Ő az...Tom...a volt pasim.
-Emlékszel rám?-mondta és közelebb jött, arrébb lökve a másik pasit.-Emlékszel kicsi Sarah?-suttogta, majd közelebb hajolt. Áradt belőle az alkohol szaga és bűzlött a cigitől.
-Elakarok menni-suttogtam, de lefogott, mikor indultam volna és száját az enyémnek nyomta, minden ellenkezésem ellenére. Hirtelen tökön rúgtam (magam sem képzeltem, hogy képes vagyok rá) és szaladni készültem, ami csak nehezen ment, mivel fájt a lábam. Egy perc sem kellett újra elkapott és olyan erősen megszorította a kezem, hogy valami furcsa hang jött ki a torkomon.
-Cicaa...maradj itt -nevetett, majd pofon vágott. -Emlékszel az utolsó találkozásunkra ? Emlékezetes volt.
-Tom engedj el-nyávogtam, szemembe könnyek gyűltek.
-Hozzátok-szólt a többieknek, majd ők felkaptak engem és vittek utána. Sikoltozni kezdtem, mire az egyik (azt hiszem Jazon a neve) belerúgott a hasamra, amitől öklendezni kezdtem. Elvittek egy házba, ahol pizzák maradékai, sörök, borok, Jack Daniel's -ek százai terpeszkedtek.
-Mit akartok?-suttogtam halálra dermedve.
-Még nem tudom husi- mondta gonosz vigyorral Tom.- De egy darabig itt maradsz az biztos.
-Nem...nem én haza megyek-motyogtam kétségbeesetten. Tom megfogta a kezem behúzott az egyik szobába, majd ellökött.
-Sok minden fog itt történni, de haza nem fogsz menni- mondta és ijesztő fény csillant a szemében. Sírva kúsztam odébb, de felrángatott, majd az ágyra dobott.......
*2 nappal később*
-Kösd ki magad-utasított Tom ördögi vigyorral. Szótlanul tettem amit mondott.-Hiányozni fogsz-nevetett majd keményen nekem nyomta száját. Undorodva húzódtam el tőle és fájt is a heg a számon. A kocsi lelassított, az ajtó kinyílt, valaki meglökött és már a járdán feküdtem. A kocsiból harsogó nevetés tört fel, én meg sírva feküdtem a járda szélén. Mindenem zöld és lila színekben pompázott, néhol felszakadozott a bőr és minden önértékelésem elbukott. Ennél rosszabb, ami az elmúlt napokban történt velem, már nem lehet. Írtózva gondoltam vissza arra amiket tettek velem, amiket tennem kellett, amiket láttam... Csak feküdtem a járdán és vártam a halált, mert már csak ez kellett nekem, ennél többre nem vágytam. Lépések ütötték meg a fülem, valaki közeledett felém, de nem mertem kinyitni a szemem.
-Még mindig nincs meg...és még a rendőrök sem találják- hallottam egy visszafojtott hangot. Az illetőnek gombóc volt a torkában.
-Hova a francba tűnhetett? Azt írta, hogy...-kezdte a másik, de nem fejezte be a mondatot, mindketten megtorpantak.-A kurva...-szólt és rohanni kezdett. Résnyire nyitottam szemeimet és egy ismerős alak képe tárult a szemem elé. Minden homályos volt, de még így is felismertem... Andy.

A Tetőn

*NEMLESZVÉGENYUGI XD*
Sarah
Egyre szenvedélyesebben csókolt és valami különös, de borzasztó jó érzés fogott el. Arcát tenyereim közé fogtam és viszonoztam a csókot. Lassan hátradöntött az ágyra, bennem pedig gyülekezett a vágy iránta. Feljebb húzta a pólómat és lágyan megérintette az oldalamat. Ajkait a nyakamra nyomta és szívogatni kezdte, mire halk nyögésekkel válaszoltam. Halk mormogás jött felőle, majd lágyan végighúzta ajkait az enyémen, úgy hogy épp súrolta.
-Sarah-nyögte, majd jobban magához húzott.-Nem bírom- folytatta, majd megéreztem magamon, hogy igazat mondd. Kezei lassan vándoroltak mindenhova, mígnem elérték AZT a helyet.
-Ashley-suttogtam és belemarkoltam hajába. Percek alatt lekerül rólunk a ruha, szakadás hangja ütötte meg a fülem, majd még hevesebb csókcsatába kezdtünk, majd egyszer csak megéreztem magamban őt. Olyan érzés öntött el, amit még nem igazán tapasztaltam, és most erősebb volt mint valaha...
-Jesszusom Sarah-halottam Ashley hangját, ami dallamként szállt a fülembe. Ez a hang megadta a kegyelemdöfést és élveztem, majd azonnal ő is. Rám borult majd lihegései közepette egy édes csókot nyomott a számra.-Jesszusom Sarah-suttogta, ismételve önmagát. Elmosolyodott és elsöpört egy tincset az arcomból, majd ujja köré fonta. Átkaroltam a nyakát, majd megcsókoltam. Hátára fordult és magával húzott engem is, a mellkasán kötöttem ki. Lassan végighúztam kezeimet a mellkasán, majd ráfeküdtem, mire ő átkarolt és ránk húzta a takarót. Lépések hangja ütötte meg fülünket, mire kővé dermedtünk.
-Ashley-suttogtam, az ő arca is ijedtséget tükrözött.-Ugye bezártad?-motyogtam neki, ő pedig megmozdult volna de késő volt. Az ajtó kinyílt, és belépett Andy, majd mikor meglátott minket ő is kővé dermedt. Egy ideig csak nézett, majd kifordult és becsapta maga után az ajtót.
-A kurva életbe-mondta Ashley, majd hipergyors mozdulatokkal felöltöztünk. Kirohantam a szobából és futottam Andyhez, de a szobájában nem volt. Egy ideig nem tudtam hova mehetett, majd beugrott. Felrohantam a tetőre és szembe találtam magam a cigiző és piáló Andyvel. Nem nézett rám csak szívta a cigit  és kezében fogta az üveg Jack Daniel's-t.
-Andy-suttogtam, de ő nem mondott semmit és pillantását sem vetette rám. -Andy-próbálkoztam újra. Igazából nem tudom mit vártam.
-Mit akarsz még itt?-mordult fel.
-Én...én sajnálom-mondtam és kiszáradt a szám. Rám nézett, szemében megtörtséget, fájdalmat, dühöt láttam.
-Sajnálod, mi? Sajnálod, hogy átvertél és hitegettél engem? Sajnálod, hogy lefeküdtél a legjobb haverommal, pedig tudod mennyit....mennyit jelentesz számomra?-mondta, a végére elcsuklott a hangja és csak sziszegte a szavakat. Gondolataim száz felé cikáztak, magam se értettem mit miért teszek. Nem tudtam én magam se kit szeretek és ki az akit hitegetek.
-Nem akartam-mondtam halkan.
-Tessék?-kérdezte felvont szemöldökkel.-Mit nem akartál?
-Lefeküdni vele-suttogtam.
-Mi van?
-Nem tudom miért...csak már ... úgy éreztem...márminthogy neked ott van Juliet és nekem meg neked ...szóval nem mehet.
-Ezért lefeküdtél a haverommal, hogy tudasd, hogy már nem érdekellek. Felfogtam. Egyedül hagynál?
-Nem nem azért-sírtam el magam.-Nem tudom miért...
-Döntsd már mit akarsz-csattant fel. Eldobta a cigije maradékát és az üvegével a kezében átlépett felettem és lemászott. Elment. Ott hagyott. Egyedül. Zokogva borultam a térdeimre és legszívesebben elástam volna magam mélyen a föld alá.
Kit szeretek? Ashley...annyira kedves és itt van velem...de Andy ...Ő olyan más. És szeretem Őt...jobban mint Ashley-t...Ashley számomra inkább barát...akivel lefeküdtem. De miért tettem? Talán mert a mostani időkben ő volt az egyetlen aki igazán megértett és foglalkozott velem. Fejem majd felrobbant és csak potyogtak a könnyeim. Mindenről én tehetek, tönkre teszek mindent...ha Andy meg Ashley miattam vesznek össze akkor végképp. Hisz legjobb barátok. Anyámék is miattam mentek tönkre, Andy is és most Ashley is? Nem akarok rosszat, csak mindig úgy történnek a dolgok. Nem kéne léteznem...annyira fáj, de megérdemlem. Talán jót tennék a világnak, ha meghalnék...igen ez az.
-Akkor meghalok-suttogtam magam elé és vörös, dagadt szemekkel felálltam. Szívemben a sok sértés ami a fejemhez vágtak az felerősödött. Lehunytam a szemem és bevillant a röhögő srácok képe, amint épp a fájdalmaimon nevetnek. A csúfolódások az iskolában, anyámék veszekedései, Andy amint kinevet engem, aztán amint mérges rám. Könnyeim záporoznak és egyre közelebb lépkedek a tető széléhez. Szememet kinyitottam és megpillantottam az eget, amit 2 éve Andyvel boldogan figyeltünk.
-Bocsássatok meg-suttogtam magam elé.
-SARAH-hallottam bentről, de nem fordultam meg. Jem szólóngatott én meg álltam a tető legvégén. Léptek hangjai, majd hallottam Jem lihegését mögöttem.-Jézusom, már vagy 1 órája keresünk. Mit csinálsz te ott? Le fogsz...- a mondat nem fejeződött be, leesett neki mire készülök. Megfordultam és az ijedt, döbbent tekintetű bátyámmal találtam magam szemben.
-Jem-motyogtam homályos szemekkel.
-Sarah? Ne. Kérlek. Nem csinálj semmit-mondta kétségbe esetten.
-Sajnálom-mondtam.-Én nem akartam rosszat...
-Semmi baj. Sarah. Ne csináld kérlek. Sarah. Sarah? SARAH?!-üvöltötte, mikor elhatározásom tettekbe változott, hátraléptem egyet és zuhanni kezdtem.-SARAAH!

A csók

Sarah
Egy hétig voltam benn a kórházban, és minden egyes nap bejött valaki, de sohasem Ő. Zavart, hogy ennyire semmibe vesz, zavart, hogy talán komolyan gondolta amiket mondott, zavart, hogy nem beszélhettem vele. A nővér minden nap bejött nyugtatgatni, beszélgetni, én pedig mindent kiöntöttem neki a szívemből. Az utolsó nap segített összepakolni, majd kisegített a kórteremből.
-Köszönöm, amit tett értem-öleltem át. elmosolyodott és megsimogatta a hátam.
-Sok szerencsét Sarah!-mondta, majd elengedett én meg oda kvattyogtam Jemhez, aki minden cuccomat elvette és segített menni. A kocsihoz érve bedobálta a cuccokat, én beültem az anyós ülésre, ő meg mellém. Lassan hazafurikázott, majd segített kiszállni.Becsöngettünk, mert nálam nem volt kulcs, Jem meg a cuccokkal volt elfoglalva. Juliet nyitott ajtót és amint meglátott megölelt.
-Jaj, kiscsaj úgy örülök, hogy itt vagy-örvendezett. Elnevettem magam, majd beljebb mentünk.
-SARAAH-rohant felém Ashley. Átölelt..kezei kisség lejjebb csúsztak, úgyhogy inkább hátrébb húzódtam.-Úgy sajnálom-mondta bociszemekkel.
-Semmi baj tényleg-mondtam, aztán feltűnt egy vágás az arcán.-Veled meg mi...?-aztán hirtelen beugrott.-JEM!
-Mi az hugi?-kérdezte fentről, ahova fel vitte a cuccokat. Aztán meglátta az előttem álló Ashley-t és inkább visszakullogott eredeti helyére odafent.
-Sarah megérdemeltem-mondta Ashley mosolyogva. Végig simítottam a vágáson, majd nyomtam rá egy puszit.-Most meg már meg is érte-vigyorgott. Nevetve mentem fel az emeletre, a szobámba és nem figyeltem oda. Hirtelen beleütköztem valakibe és hátraestem a szédüléstől.
-Vigyázz már magadra egy kicsit-morgott egy hang, majd felsegített a földről. Kitisztult a kép és megláttam magam előtt az igen rossz kedvű Andy-t.
-Köszi-motyogtam, majd elindultam tovább. Hallottam, amint lelépked a lépcsőkön én meg még mindig meglepődve sétáltam a szobámba, ahol a cuccaim terpeszkedtek. Elkezdtem kipakolni őket és közben Andyn gondolkodtam...
*3 nappal később*
Andy azóta is elég bunkón viselkedett velem, de megkell valljam én sem voltam tündér, mert volt, hogy kicsit provokáltam... Reggel kiszálltam az ágyamból, felöltöztem és lefelé tartottam. Andy épp a konyhában ügyködött, turmixot készített. Én reggelit akartam csinálni, ezért elindultam befelé. Mikorra oda értem ő épp megfordult és a gyors megállástól a kezében tartott pohárnyi turmix rajtam landolt.
-Mi a ..?-kérdeztem döbbenten.A szemem tiszta banánturmix volt. Rá néztem a banán szagú ruhámra.-Na baszd meg ez a kedvenc pólóm.
-Volt-válaszolt kis fázis késéssel Andy majd töltött magának egy újabb pohár turmixot és elment leülni. Tátott szájjal figyeltem, közben ment fel bennem a pumpa. Körbe néztem, majd megállapodtam a gyilkos turmixnál és felkaptam. Andy nyugodtan szürcsölgette inni valóját, én meg sebesen lobogtam felé. Jake és CC épp megjelentek, amikor fogtam és leszedtem a turmix tetejét és az egészet Andy Biersack hajára öntöttem. Az áldozatom elejtette a poharat és felugrott. Szemeiben villámok cikáztak, úgy nézett rám mint akit meg akar ölni. Én álltam a tekintetét, sőt talán még rosszabbul is bámultam én rá, mint ő rám. Jake és CC ámulva figyelték a jelenetet, ahogy én és Andy épp harcolni készülünk.
-Mi a faszt csinálsz?-ordította. Szájamat féloldalas mosolyra húztam ami rohadtul idegesítette.
-Vissza adtam a kölcsönt-válaszoltam halkan. Megjelent Jem. Megütközve bámult minket, de nem érdekelt, éppen egy tigris készült feltörni belőlem.
-Ribanc-suttogta halkan Andy. Nem bírtam ki, lendült a kezem, hogy arcon csapjam a világ legnagyobb állatát, de az érzékelte a veszélyt és elkapta a karomat és erősen megszorította. Csak most jöttem rá, hogy mit tettem azzal, hogy felidegesítettem. Szemében lángolt a düh és talán a szomorúság. A kezem zsibbadni kezdett.
-El mész te a jó büdös francba-sziszegtem. Belőle is feltört a dühe és keze nagyot csattant az arcomon.
-HÉÉ- üvöltött Jem. Hirtelen betolakodott a képbe Ashley és üvöltések közepette lerázta rólam Andyt.
-TE NORMÁLIS VAGY?-üvöltötte Andynek, engem kihúzott a karjából és rálökött a kanapéra. Kezemen vörös foltok voltak, ahol megszorította, Jem odafutott hozzám egy vizes törülközővel és bekötötte.
-Nincs semmi baja- szóltam neki halkan, a szemembe könnyek gyűltek. Átölelt, mire én hozzá bújtam.
-MI A FASZT KÉPZELSZ MAGADRÓL? MI VAN MOSTANÁBAN VELED?-üvöltötte Ashley, de Andy nem válaszolt csak engem bámult, majd fogta magát és kiment a házból. Ashley meglepődve állt ott ahol Andy hagyta. Hallottuk ahogy elhajt a kocsijával. Ashley lassan megfordult és rám nézett. Mindenki kurva nagy csöndben volt, ő odajött hozzám, megérintette a lábamat és szemembe nézett.
-Sarah... Mi az amiről mi nem tudunk?
-Semmi-válaszoltam, de nem hitte el.
-Andy nem ilyen te is tudod! Kérlek szépen mondd el.
-Nem tehetem-suttogtam.
-Miért??-kérdezte, de én nem tudtam válaszolni. Hogy miért? Mert pont azt akarja ezzel a viselkedésével elérni, hogy ne mondjam el, hogy vége legyen.-Sarah...
-Hagyjad már-mordult fel Jem.-Gyere hugi-mondta és felsegített. Bevitt a szobámba ahol amint kiment neki álltam bőgni. Miután már nem tudtam ráhajtottam a fejem a párnámra és elaludam. Csak este keltem fel és mivel nagyon rosszul éreztem magam ezért elővettem a cigimet és felmentem a tetőre.
-Hát te? - hallottam egy mély hangot amikor felhúztam magam. Felnéztem és észrevettem Andy-t aki fél szemöldökét felhúzva figyelte az ügyetlenkedésem.
-Itt szoktam cigizni-feleltem hidegen. Leültem egy tőle 1 méterre lévő pontra és meggyújtottam a cigim. Andy még mindig engem bámult.
-Ugye vágod, hogy elmondhatom Jinxxnek, hogy cigizel? Meg minden egyebet- ránéztem.
-Nem érdekel...annál rosszabb nem lehet, minthogy neked elmondtam. Arcvonásai megfeszültek, elfordította a tekintetét. Pár percig csak ültünk egymás mellett, aztán megszólalt.
-Sajnálom- rá pillantottam, láttam egy furcsa fényt a szemében. Beszívott egy kis levegőt, majd felém fordult Kék szemei nem hagyták, hogy az enyémek más felé nézzenek.-Sajnálom, érted? Én nem akartam ezt, csak annyira...annyira vágyok rád...és tudom, hogy nem szabad. Rájöttem, ha ezt csinálom akkor az még rosszabb...mindenkinek.
-Én...nem tudom mit mondjak- megdöbbentett ez a hirtelen váltás. Ő se tudja eldönteni, hogy mit akar.
-Csak azt, hogy érzed azt amit én...-mondta és közelebb jött. Kezeivel megérintette az arcomat. A puha érintésébe belereszkettem.
-Az nem járja, hogy egyik pillanatban megütsz... a másikban meg- dadogtam, de tudtam, hogy semmi értelme áltatnom magam, mert szeretem. Tudtam, hogy nem akart bántani. Szemeiben megbánás látszódott, kezei végig simították arcomat. Átkaroltam nyakát és megöleltem, ő meg magához szorított. Éreztem a szívén lévő követ, ami nem hagyja nyugodni, a lelkiismeret furdalást, amiért szeret engem. Beszívtam illatát és hagytam, hogy sodorjon az érzés.
-Többet nem lehet-mondta akadozva, majd belenézett egy utolsót a szemembe és átlépett. Ott maradtam egyedül, kezemben egy cigivel és a gondolataimmal.
*Reggel*
Mindenki tök normálisan viselkedett, próbálták elfelejteni azt, ami tegnap történt.
-Srácok-rontott be Ashley. Mindenki ránézett, ő pedig vigyorogva állított be, feldobva az egyébként elég furcsa hangulatot.-Mi lenne ha tartanánk egy bulit?-kérdezte, mire mindenki megütközve bámult rá.
-Miért?-kérdeztem meg. Nem kellett volna.
-Haza jön Livi és hozza magával az összes haverját-vigyorgott, mire mindenki felsóhajtott, csak én nem értettem. Furcsa tekintetemre Jem elmagyarázta, hogy Livi egy igazi implantoszaurusz, és a barátai "jó csajok" és jó fej arcok.
-Jöhetnek?-mosolygott Ashley, mire mindenki összenézett a másikkal.
-Jöjjenek-jelentette be Jake. Ashley igen-ek közben kiballagott a szobából és nekiállt telefonálni, hogy mindenkit meghívjon. A reggel úgy telt, hogy a fél társaságot lemondtuk, mert nem volt elég hely, mire Ash morcoskodott egy kicsit de aztán belenyugodott. Délután mindenki piákért és kajáért rohant én meg Juliettel készülődtem az estére.
-Wáá - hallottam a hangját.
-Mi az?-rohantam be hozzá a mosdóba. A hajgöndörítő megégette az ujját.-Segítsek?-nevettem. Mosolyogva átnyújtotta a forró tárgyat, majd megköszönte. Miután elkészültünk lementünk segíteni a többieknek, akik mindenféle ételt, italt szállítottak befelé, majd megérkeztek az első tagok.
-Livi-ugrott Ashley egy nagy mellű csaj elé, majd megölelte. Egyre többen lettünk, zene is lett és mindenki vedelt. Én kicsit megszeppenve álltam a társaság közepén, mert azóta nem voltam bulizni, amióta szakítottam azzal a sráccal...Elmélkedéseim közepette, Ashley ugrott be elém 2 sörrel, az egyiket a kezembe nyomta.
-Már elmúltál 18-vigyorgott rám. Elkezdtünk beszélgetni és közben megittunk pár pohárral. A végére, már nem is nagyon tudtam, hogy hol vagyok, meg hogy mit csinálok, csak, hogy kivel vagyok. Éppen egy kiadósat nevettünk valamin, mikor megéreztem kezét a kezemen. Felrángatott onnan ahol ültem és elkezdett húzni. Röhögve követtem fel az emeletre, ahol neki lökött a falnak és ajkai az enyémre tapadtak. Ashley nem állt le, kezeit éreztem az oldalamon, a pólómat feszegették.
-Mi a fasz?-hallottam egy hangot, majd valaki lelökte rólam Ash-t. -Hugi?-kérdezte ugyanaz a hang. Rá néztem és felismertem benne Jem-et.
-Szia-nevettem rá, majd megöleltem.
-Mi a fenét csináltál vele?-ordította Ashley-nek.-Komolyan nem lehet őt békén hagyni? Jobbat tenne neki, ha nem itt lakna-mondta, majd fogta a karomat és berángatott a szobámba. Nem nagyon érzékeltem a történteket...hanem csak reggel.
Kómás fejjel keltem, mellettem feküdt valaki. Borzasztóan megijedtem, de aztán mikor felfogtam, hogy ki van mellettem inkább csak a következményektől féltem. Jem volt mellettem, teljes díszöltözékben, valószínüleg vigyázott rám.
-Jó reggelt-mondta, mikor észrevette, hogy nyitva van a szemem.
-Neked is-mondtam fáradtan és fájó fejjel.
-Ashley-t kinyírom...
-Miért is?-kérdeztem. Semmi sem maradt meg tegnapról.
-Leitatott téged, aztán rád mászott-mondta fortyogó indulattal.
-Mi? Nem...nem itatott le -mondtam furcsán.
-Akkor mégis miért vagy most ilyen állapotban?-nézett rám.
-Én ittam, én kértem.
-MI VAN?-kérdezte meglepődve. A fejem dübörgött.
-Áhh... halkabban kérlek. Nem itatott le, én kértem, hogy adjon inni.
-De te..? Te nem szoktál inni-mondta döbbenten.
-Jem 2 év alatt sok minden megváltozott...és volt már rosszabb is.
-TE NORMÁLIS VAGY?
-Jem! Te nem tudod...
-Mit nem tudok? Alig múltál el 18!
-Igen, de te nem tudod miért tettem-mondtam sziszegve, a fejem borzalmasan lüktetett.
-Miért?
-Majd egyszer elmondom jó?-suttogtam. Nem volt kedvem elmondani, főleg nem akkor.-Most hozol nekem egy fejfájás csillapítót?
-Hát...jó-nyugodott bele és elment gyógyszerért. Szinte az egész napomat a szobámban töltöttem, majd estefelé jártam ki, mert addigra már jobban voltam.
-Hé-hallottam meg Ash-t magam mögül a kertben. Éppen a naplementét figyeltem.-Sarah...Tudom, hogy mindent elrontok. Bocsáss meg.
-Semmi baj-mosolyogtam rá.
-Emlékszel valamire?
-Igen... van ami visszatért.
-És...arra?
-Igen, Ashley, emlékszem.
-Értem.
-Ha arra akarsz kilyukadni, igen, tetszett-mondtam, mire elvigyorodott.
-Gyere-mondta, majd húzni kezdett. Bementünk a házba, mindenki a TV-t bámulta, nem figyeltek ránk. Felmentünk a lépcsőn a szobájába.-Én szeretném még egyszer megtenni-suttogta holt komolyan. Ledöbbentem, nem ellenkeztem vele és amikor ajkai megközelítették az enyémeket, nem húzódtam el, hanem viszonoztam...