Átalvatlan éjszakák...

Sarah
Jem egész idő alatt bámult rám én pedig próbáltam nem magamba fordulva gondolkozni és inkább beszélgetni vele. Nehéz volt, mert már egy ideje nem igazán beszélgetek senkivel sem.
-Megváltoztál- közölte velem a kocsiban.
-Muszáj volt- mosolyogtam.
-Történt valami?- kérdezte. Hirtelen minden eszembe jutott.
-Talán túl sok minden is.
-Jobb lesz velünk, megígérem- mondta, mire én elmosolyodtam.
Az úton ezek után kezdtem feloldódni, amit ő örömmel tapasztalt. A végére már széles mosollyal száltam ki a kocsiból és bár ügyetlenkedtem a táskával még is sikerült boldogan bevágtatnom a házba. Feltűnt, hogy Jem valamiért nagyon izgatott, ami persze rám is át ragadt. A nappaliban senkit nem találtam, amit furcsálltam, mert 2 éve mindenki ott lógott a nap 24 órájában. Ránéztem az unokatesómra, aki rám kacsintott, majd intett, hogy menjek fel a szobámba. elvette a bőröndöm és mögöttem jött. Párszor lepislantottam rá, de mindannyiszor tovább tessékelt. A szobám előtt lerakta a cuccaim, majd kinyitotta az ajtót. Oda bent állt mindenki és vigyorogva bámultak rám. Feltűnt, hogy valaki hiányzik...Andy az.
-Saaaraaaaaaaaaah- indult meg felém Ashley és átölelt.- Te egyre jobban nézel ki- nézett végig rajtam, mire elröhögtem magam. A többiek is köszöntöttek, bár nem ilyen feltűnő módon, mire észrevettem az óriási tortát a hátuk mögött.
-Ez mi ez? -kérdeztem nevetve.
-Nem voltunk ott a szülinapodon, úgyhogy most kapod meg az ajándékod- mondta Jake vigyorogva. Mégegyszer megöleltem őket...Ashley alig engedett el, majd oda sétáltam a tortához. Se kés, se villa, se tányér. Hátrafordultam, megkérdezni, hogy "ezt, hogyan?", amikor megláttam, hogy mindegyikük 2 méterrel hátrább áll. Vissza fordultam, de mire meghátrálhattam volna a tortából kitört egy óriási alak, amitől minden egyes porcikám tortás lett, a többiek mögöttem meg szakadtak a röhögéstől. Letöröltem a szemem, majd megnéztem mi történt. előttem állt a szintén tortás Andy, aki a hasát fogta a röhögéstől.
-Te állat-röhögtem el magam. Ő kilépett a torta maradványok közül és megölelt.
-Szia Sarah-mondta.-És igen, én is szeretlek-röhögött. A többiek mögöttünk túl jól mulattak, így hát felkaptam egy darab tortát és mindegyiket végig dobáltam.
-Idióták- nevettem, mikor azok nyitott szájjal várták az ételt. Mikor már mindannyian kellőképpen koszosak voltunk neki álltunk enni is belőle. Ezek után kiviharzott a társaság a szobámból.
-Ja és én takarítsam fel igaz?- mondtam nekik. Erre egyedül Andy visszajött és segített elpakolni.
-Kösz-mosolyogtam rá, ő pedig csak vigyorgott. Miután elkészültünk lementünk a többiekhez akik bámulták a képernyőt. Andy leült, de több hely nem volt ezért megálltam mellettük és furcsán néztem.
-Nem nagyobb volt a kanapé?-kérdeztem.
-Öhm...azóta vettünk egy másikat, mert CC...öhm eltörte.
-Eltörte?
-Nem törtem el semmit- vágott közbe CC.
-Igazság szerint nem tudjuk pontosan mi történt- kezdett neki Ashley.- Azt tudjuk, hogy egyik nap 4 órakor itt hagytuk CC-t a kanapéval és este 6-kor már csak a törött kanapét láthattuk...CC meg eltűnt. Szerintem összevesztek és CC megölte...El sem tudtunk köszönni szegénytől- vágott dramatikus fejet Ash.
-Szóval kettétörte valahogy...lehet ugrált rajta - mondta Andy.
-mondom, hogy nem én voltam- tiltakozott a vádlott. Én már csak nevettem ezen az egészen.
-Ti nem vagytok komplettek- sóhajtottam, majd elindultam egy székért, de valaki megfogta a lábam.
-Gyere az ölembe cica- mondta röhögve Ash.- Nehogy álnod kelljen.
-Inkább hozok széket- kacsintottam rá, mire elengedett.
A közös tv-zés csodálatos volt, főleg, hogy valaki mindig állt, így eltakarta a kilátást, Ashley lusta volt popcorn-t csinálni, de egész idő alatt azért nyavalygott és a fiúk mindenen röhögtek, még azon a jeleneten is , ahol a gyilkos kiszedte az áldozata beleit. A végére már kicsit elegem lett a srácokból, úgyhogy 10 körül el is mentem aludni. Már amúgy is fáradt voltam az utazás miatt.
*Reggel*
-BASZD MEG- ordított valaki lent. Jó...értem már, kelek is. Felpattantam, majd lesiettem a lépcsőn. Leérve elkapott a röhögőgörcs. Andy állt lent, kezében egy pohárral, amiben kávé...volt. Mivel Jake csinált valamit ő magára öntötte a teljes forró adagot.
-Veletek mi történt?-nevettem. Jake szinte sírva válaszolt.
-Megkérdeztem, hogy van-e még kávé, mire felugrott. Andy bosszús arccal léptetett ki a mosdóba. Közben mindenki felkelt, úgyhogy 9 órára már mindenki azon röhögött, hogy milyen ügyes énekesük van.
-Sarah-szólt Jem.- délután el kell mennem egy kicsit interjúra, okés?
-Persze- mosolyogtam, bár kicsit szomorú voltam, hogy már az első napon egyedül hagy.
-És Andy, meg CC is jön.
-Akkor marad Ashley és Jake.
-Nem biztos- szólt a szobájából Jake.
-Mert? -üvöltötte Jem.
-Mert elmegyek.
-De miért baszd meg?
-Khm... szülők...
-Értem, haver-fejezte be vigyorogva a beszélgetést. Aztán ránézett arcomra és fintorra húzta a száját.-Nem hagyhatjuk egyedül Ashley-t, valakinek vigyázni kell rá.
-Én félek, hogy itt mi lesz-nevettem. Ashley mindig is hasonlított számomra a szórakoztató iparban dolgozó kikent arcú személyekre: bohócokra. Bármit tesz az vicces, még ha nem is akarja. A fiúk elmentek és egyedül maradtam Ashley-vel, aki vigyorogva nézett rám.
-Na Sarah, mit csináljunk?-kérdezte.
-Nem tudom... tv, videó játék, medence és akár még beszélgethetünk is.
-Felőlem bármelyik, de előtte nyalhatnánk valamit...nehogy félreértsd!
-Oké, akkor fagyizzunk- mosolyogtam és elindultam a hűtő felé, mire a derekamnál hátulról megfogott.
-Tudtam, hogy félreérted- mondta, mire elöntötte a vér az arcom.
-Ashley Purdy-fordultam meg, mire a röhögő arcával találtam szemben magam.-Olyan hülye vagy-nevettem el magam.-Hiányoztatok.
-Te is nekünk- mondta majd megölelt.-Szóval van fagyi?-kérdezte hirtelen.
-Van-nevettem. Mindketten beújítottunk egy jégkrémet és leültünk bámulni a tv-t. 10 percig bírtuk, aztán beszélgetni kezdtünk az elmúlt 2 évről. Bár néha elég szórakozott tud lenni, meg hát perverz is, mégis óriási társaság tud lenni ,még ha ő van csak itt egyedül.
-Most veszem csak észre...te hány éve nem alszol? Karikásak a szemeid.
-Kalcium-hiány-próbáltam hárítani, de láthatólag nem vette be.
-Valami baj van?-kérdezte érdeklődve.
-Ash...én nem is tudom, hogyan mondjam-mondtam, majd kigördült egy csepp a szememből. Lassan letörölte és várt.-Gondok vannak otthon...a családdal is meg velem is.
-Veled? Mi gond lenne veled?
-Nem tudom... valahogy senki se szeret. Próbálom nem ráerőltetni magam senkire, de ha nem megyek oda valakihez, akkor ők nem jönnek oda hozzám. Nincs kivel megbeszélnem a dolgokat és egyedül... egyedül nem megy-sírtam el magam, válaszképpen karjaival magához szorított. Hozzá bújtam, mire megcsapott illata. Felnéztem és láttam, hogy ő is engem néz. Csillogó szemei elvarázsoltak és azon kaptam magam, hogy ajkai letámadták az enyémeket. Alaphelyzetben talán ellenkeztem volna, de most nem bírtam. Rádöntött a kanapéra és fölém helyezkedett. Harapdálni kezdte az ajkaimat, éreztem, hogy ha nem állítom le, akkor nagy baj lesz.
-Ne-nyögtem elhalkulva. Abbahagyta, megérintette az arcom, majd nyomott rá egy puszit. Belebizseregtem, de továbbra is próbáltak kikerülni alóla.-Ashley!-szóltam rá, mire nagy nehezen de kiengedett maga alól.
-Nem mondhatod hogy nem élvezted- vigyorgott cinkosan, arcomat elöntötte a forróság.
-Ash, inkább hagyj békén-mondtam, majd felpattantam és berohantam a szobámba. Tisztában voltam vele, hogy Ashley tipikusan olyan srác aki nem marad meg egy nő mellett és semmi komolyabb kapcsolatba nem tud bele menni, úgyhogy jobb vele nem együtt lenni. Elszomorított, hogy engem is csak azért hallgatott végig, hogy utána hátha van esélye...Soha senkinek nem tudtam elmondani semmit anélkül, hogy ne lettek volna benne apró csapdák, én általánosságban mindegyikbe beleestem, mert már nem bírom magamban tartani a dolgokat. Csak azt nem értem, hogy vajon miért én vagyok az akit az emberek kedvükre téphetnek szét. A csapat többi tagja hazatértével próbáltam visszanyerni mosolygós formám, ami elég nehezen ment, úgyhogy azt mondtam lefekszem. Aludni egy percet sem aludtam, majd több órányi ágyban forgolódás után 10-kor kiléptem a cigis dobozommal a szobámból. Mivel senki nem tudhatott a gyilkos szokásomról, ezért a tetőre mentem, ahova ezelőtt csak Andyvel mentem. Felmásztam, majd az emlékek éles pengéitől megvágott szívemből csöpögni kezdett a vérem, ahogy a szememből a könny. Meggyújtottam a cigim és elszívtam. Nem volt kedvem tovább fenn maradni, így visszaballagtam a szobámba és leültem a gépem elé. Maximum 2 órát aludtam, azt is unalmamban. Az ágy szélére feküdve, takaró nélkül összegömbölyödve aludtam, de azt se sokáig. Reggel is én voltam az aki reggelit csinált, hisz már 6-kor talpon voltam. Az elkövetkező 1 hétben ugyanígy teltek a napok, bár Ashleyvel azóta sem volt semmi és a többiek szinte mindig itthon voltak. Andyvel szerettem volna beszélni, de sosem volt rá alkalmam és nem is nagyon akaródzott, hiszen már barátnője van. Ő is gyakran átjött hozzánk, sokat beszéltem vele és mindig nagyon kedves volt. Talán rá tudnám mondani, hogy igazi barátom lett, hisz mindent elmondott nekem, ahogy én is neki.Majdnem mindent. Azt a bizonyos történetet, ami 2 év alatt történt azt senkinek sem mondhattam el...