Indulok...

Sarah
Végre eljött a nap. 2 éve várom. Végre újra láthatom az unokabátyám és a csapatot. Felkaptam a hátizsákom és elindultam a bőröndöt húzva. Már régóta töprengek azon, hogy vajon mi fog történni ott, hisz 2 év alatt minden megváltozhatott. Már napokkal ezelőtt is bevillantak képek, de most végképp.
*2 éve*
"We are the fallen angels" üvöltötte a fülembe a fejhallgató. Kék tincseim össze-vissza fújta a szél. Kibaszott életbe-gondoltam magamban. Feleslegesen csináltam meg ha állandóan tönkre teszi a szél.
A földet bámulva ballagtam hazafele, éppen azon gondolkodtam, hogy vajon holnap, az utolsó nap milyen ruhát vegyek fel ünneplő gyanánt. Nagyon elvoltam süppedve gondolataimban amikor valaki megkocogtatta a vállam. Megfordultam és leesett az állam. Előttem állt Jinxx. Mosolyogva kérte, hogy vegyem le a fejhallgatót, mire lekaptam fejemről. Persze így 2 kilométerre is elhallatszódott amit hallgattam. Elmosolyodott, majd lekapcsoltam a zenét.
-Bocsi, hogy zavarlak- kezdett neki. MÉGIS HOGY ZAVARNA?- De a Hargita utcát keresem.
-Szia..öhh...oda tartok-válaszoltam zavartan.
-Veled tarthatok?-kérdezte nevetve, mire mosolyogva bólintottam. Kezdtem lenyugodni. Mikor ezt észre vette megszólalt.- Meglepődtél.
-Csodálod?-nevettem.- Ha nem tolakodás, akkor megkérdezhetem, hogyhogy itt vagy?
-Nem tolakodás. A családomat kutatom. Anyám mondta, hogy az ő apjának volt egy másik felesége, de amikor váltak elvitte a gyereket, azóta nem látták. Én meg felkutattam.
-Izgulsz?-mosolyogtam rá.
-Eléggé-mondta.- Nem tudom mit fognak szólni, ha hirtelen beállítok.
-Én örülnék- nevettem.
-Tényleg? Nem is sejtettem volna- játszotta a hülyét. 10 percen keresztül beszélgettünk, már eléggé feloldódtunk.
-Itt balra megyek, ez az az utca. Te?
-Hát öhmm...- kezdte, majd ránézett az utcatáblára.-Én is balra-villantott egy vigyort. Együtt mentünk tovább is. Panelházak között haladtunk el, ő pedig csöndben figyelte a házszámokat. Egyszerre álltunk meg, először azt hittem azért, mert elakar köszönni, de nem szólalt csak eljött a kapuig, ott pedig rám nézett. Én a kulcsomat keresgéltem, ő pedig csak bámult.
-Te itt laksz?-kérdezte meglepve.
-Öhm...igen- válaszoltam érdeklődve.
-Itt lakik az anyám féltestvére-mondta nevetve. Vele nevettem és elgondolkodtam, hogy vajon ki lehet az a szerencsés.
-Hányas szám?
- 4. emelet 8- válaszolta a papírt lesve, mire még nagyobb nevetésben törtem ki...ez nem lehet. Ő csak nézett, nem értette.
-Ott lakom- magyaráztam, mire rá is rátört a röhögőgörcs.
-Szóval van egy jó fej unokatesóm- mondta könnyekkel küszködve.
-Szóval van egy jó fej, menő unokatesóm- toldottam meg. Beengedtem és együtt felmentünk...alig bírtam felfogni, hogy Jinxx az unokatesóm...otthon mindenki jól fogatta, kivéve talán a bátyámat.
2 hétig volt a közelben lévő hotelben és szinte minden nap átjött hozzánk, borzasztó aranyos volt. 1 és fél hét után megkérdezte, hogy nem akarnék-e vele tartani hozzájuk, és akkor még a bandát is megismerhetném, amire öröm ujjongásban törtem ki és nagy nehezen, de anyámat is rávettem, hogy 1 hónapra kiengedjen. Az az egy hónap felejthetetlen volt... a sok zenélés (közben megtanítottak nagyjából gitározni), a pudingcsaták (alap dolog volt, hogy ha már nem kellett a puding akkor valakinek a fején landolt), a medencézés (az élmény, amikor a kedvenc énekesedet látod megcsúszni a kövön és arccal zuhanni a vízbe...felbecsülhetetlen) és minden más, ami csak történhetett.
Mégis...ami a legnagyobb nyomot hagyta az utolsó éjjel. Nem bírtam aludni, így kiléptem a szobámból. Azonnal Andyvel futottam össze, aki láthatólag ugyanúgy volt mint én. Egymásra mosolyogtunk, majd jelezte, hogy menjek vele. Nem tudtam hova megyünk, de mentem. Felmentünk a padlásra, ahol kinyitotta az ablakot és kimászott. Utána másztam és körbe néztem. Csodálatos látvány volt a vizen megcsillanó fények, amiket a hold szórt rá. Sokáig beszélgettünk, majd lemászott egy pillanatra és egy gitárral tért vissza.
-Nem zavar, ha énekelek?-kérdezte a szemöldökét felvonva, mire a tipikus "eztugyenemmondtadkomolyan?!" tekintetemet rá vetettem. Elhelyezkedett, majd játszani kezdte a Mortician's Daughter-t...akkor ez volt a kedvencem. Elbűvölve figyeltem ahogy játszik, hangába belebizseregtem. A dal vége felé rám nézett, arrébb rakta a gitárt és anélkül énekelte, tovább, hogy "again...again" miközben egyre közelebb ért hozzám. Az utolsót be sem fejezte, hanem ajkait az enyémnek nyomta, mire belül minden ugrálni kezdett. Magához húzott, majd mindkettőnk a hátára feküdt, egymás mellett voltunk és egymás szemeit figyeltük. Ott feküdtünk a tetőn, majd én el is aludtam ott. Reggel már az ágyamban találtam magam és Andy úgy viselkedett, mintha semmi sem történt volna. Megkérdezni sem volt időm, hogy mi történt, mert ment a repülőm. Azóta nem is beszéltem vele, sőt szinte csak CC-vel és Jinxxel.
Mindannyian hiányoztak már, bár csak egy hónapot töltöttem velük, az életem legszebb 1 hónapja volt. Mire felocsúdtam töprengésemből, már a repülőtéren voltam. Nagy nehezen bejelentkeztem és fel szálltam a gépre. Indulás után feltettem a fejhallgatóm és figyeltem a kilátást. Annyi minden megváltozott a 2 év alatt...a szüleim elváltak, én pedig hetek óta nem alszom és alig eszem.Az érettségi is betett és egyre több nehézség van az életemben, már kellett, hogy valahova máshová kerüljek.
A repülő út alatt meg sem mozdultam, még akkor sem, amikor egy csapat kisgyerek kezdte rugdosni a székeket. Igaz, megerőltető volt úgy tenni, mint aki nem érzi, mégis jobb volt ez így, mert 10 perc után abbahagyták. Mikor bejelentette az egyik nő, hogy leszállunk elraktam mindent és izgatottan vártam a nagy találkozást. Jem megígérte nekem, hogy ott lesz mindenki. Leszálltam a gépről, megkerestem a bőröndöm és kiindultam. Szívem sebesen dobogott, azon gondolkoztam, hogy hol lehetnek. Megálltam a főcsarnokban és kerestem őket. 2 perc sem telt bele, egy ismerős alak vágtatott felém a bejárattól. Elmosolyodtam, és kitártam a karom. Jem odajött hozzám és magához ölelt.
-De rég láttalak hugi- szólt nevetve és megszorított.
-Én is téged Jem-mosolyogtam rá. Körül néztem. Sehol senki más. Picit lehanyatlott a mosolyom- A többiek?
-Ők... tudod milyenek, na. Szóval... nem jöttek-mondta feszengve, mire én egy szomorkás mosolyt vetettem rá.
-Te viszont itt vagy-mondtam és még egyszer átöleltem. Miután eleresztettem elindultuk a kocsija felé.
-Hugi, minden rendben? Fáradtnak tűnsz és nem csacsogsz folyton-kérdezte. Nekem ez még fel sem tűnt.
-Persze, csak tudod...a sok tanulás, meg minden- mosolyogtam. Persze, hogy nem az a gond...de nem mondtam soha senkinek el, ha valami bajom volt.Egy ideig csak nézett rám furcsán, majd feladta a telepátiát.
-Segítek hozni a bőröndödet- mondta, majd kikapta a kezemből a cuccomat...