A csók

Sarah
Egy hétig voltam benn a kórházban, és minden egyes nap bejött valaki, de sohasem Ő. Zavart, hogy ennyire semmibe vesz, zavart, hogy talán komolyan gondolta amiket mondott, zavart, hogy nem beszélhettem vele. A nővér minden nap bejött nyugtatgatni, beszélgetni, én pedig mindent kiöntöttem neki a szívemből. Az utolsó nap segített összepakolni, majd kisegített a kórteremből.
-Köszönöm, amit tett értem-öleltem át. elmosolyodott és megsimogatta a hátam.
-Sok szerencsét Sarah!-mondta, majd elengedett én meg oda kvattyogtam Jemhez, aki minden cuccomat elvette és segített menni. A kocsihoz érve bedobálta a cuccokat, én beültem az anyós ülésre, ő meg mellém. Lassan hazafurikázott, majd segített kiszállni.Becsöngettünk, mert nálam nem volt kulcs, Jem meg a cuccokkal volt elfoglalva. Juliet nyitott ajtót és amint meglátott megölelt.
-Jaj, kiscsaj úgy örülök, hogy itt vagy-örvendezett. Elnevettem magam, majd beljebb mentünk.
-SARAAH-rohant felém Ashley. Átölelt..kezei kisség lejjebb csúsztak, úgyhogy inkább hátrébb húzódtam.-Úgy sajnálom-mondta bociszemekkel.
-Semmi baj tényleg-mondtam, aztán feltűnt egy vágás az arcán.-Veled meg mi...?-aztán hirtelen beugrott.-JEM!
-Mi az hugi?-kérdezte fentről, ahova fel vitte a cuccokat. Aztán meglátta az előttem álló Ashley-t és inkább visszakullogott eredeti helyére odafent.
-Sarah megérdemeltem-mondta Ashley mosolyogva. Végig simítottam a vágáson, majd nyomtam rá egy puszit.-Most meg már meg is érte-vigyorgott. Nevetve mentem fel az emeletre, a szobámba és nem figyeltem oda. Hirtelen beleütköztem valakibe és hátraestem a szédüléstől.
-Vigyázz már magadra egy kicsit-morgott egy hang, majd felsegített a földről. Kitisztult a kép és megláttam magam előtt az igen rossz kedvű Andy-t.
-Köszi-motyogtam, majd elindultam tovább. Hallottam, amint lelépked a lépcsőkön én meg még mindig meglepődve sétáltam a szobámba, ahol a cuccaim terpeszkedtek. Elkezdtem kipakolni őket és közben Andyn gondolkodtam...
*3 nappal később*
Andy azóta is elég bunkón viselkedett velem, de megkell valljam én sem voltam tündér, mert volt, hogy kicsit provokáltam... Reggel kiszálltam az ágyamból, felöltöztem és lefelé tartottam. Andy épp a konyhában ügyködött, turmixot készített. Én reggelit akartam csinálni, ezért elindultam befelé. Mikorra oda értem ő épp megfordult és a gyors megállástól a kezében tartott pohárnyi turmix rajtam landolt.
-Mi a ..?-kérdeztem döbbenten.A szemem tiszta banánturmix volt. Rá néztem a banán szagú ruhámra.-Na baszd meg ez a kedvenc pólóm.
-Volt-válaszolt kis fázis késéssel Andy majd töltött magának egy újabb pohár turmixot és elment leülni. Tátott szájjal figyeltem, közben ment fel bennem a pumpa. Körbe néztem, majd megállapodtam a gyilkos turmixnál és felkaptam. Andy nyugodtan szürcsölgette inni valóját, én meg sebesen lobogtam felé. Jake és CC épp megjelentek, amikor fogtam és leszedtem a turmix tetejét és az egészet Andy Biersack hajára öntöttem. Az áldozatom elejtette a poharat és felugrott. Szemeiben villámok cikáztak, úgy nézett rám mint akit meg akar ölni. Én álltam a tekintetét, sőt talán még rosszabbul is bámultam én rá, mint ő rám. Jake és CC ámulva figyelték a jelenetet, ahogy én és Andy épp harcolni készülünk.
-Mi a faszt csinálsz?-ordította. Szájamat féloldalas mosolyra húztam ami rohadtul idegesítette.
-Vissza adtam a kölcsönt-válaszoltam halkan. Megjelent Jem. Megütközve bámult minket, de nem érdekelt, éppen egy tigris készült feltörni belőlem.
-Ribanc-suttogta halkan Andy. Nem bírtam ki, lendült a kezem, hogy arcon csapjam a világ legnagyobb állatát, de az érzékelte a veszélyt és elkapta a karomat és erősen megszorította. Csak most jöttem rá, hogy mit tettem azzal, hogy felidegesítettem. Szemében lángolt a düh és talán a szomorúság. A kezem zsibbadni kezdett.
-El mész te a jó büdös francba-sziszegtem. Belőle is feltört a dühe és keze nagyot csattant az arcomon.
-HÉÉ- üvöltött Jem. Hirtelen betolakodott a képbe Ashley és üvöltések közepette lerázta rólam Andyt.
-TE NORMÁLIS VAGY?-üvöltötte Andynek, engem kihúzott a karjából és rálökött a kanapéra. Kezemen vörös foltok voltak, ahol megszorította, Jem odafutott hozzám egy vizes törülközővel és bekötötte.
-Nincs semmi baja- szóltam neki halkan, a szemembe könnyek gyűltek. Átölelt, mire én hozzá bújtam.
-MI A FASZT KÉPZELSZ MAGADRÓL? MI VAN MOSTANÁBAN VELED?-üvöltötte Ashley, de Andy nem válaszolt csak engem bámult, majd fogta magát és kiment a házból. Ashley meglepődve állt ott ahol Andy hagyta. Hallottuk ahogy elhajt a kocsijával. Ashley lassan megfordult és rám nézett. Mindenki kurva nagy csöndben volt, ő odajött hozzám, megérintette a lábamat és szemembe nézett.
-Sarah... Mi az amiről mi nem tudunk?
-Semmi-válaszoltam, de nem hitte el.
-Andy nem ilyen te is tudod! Kérlek szépen mondd el.
-Nem tehetem-suttogtam.
-Miért??-kérdezte, de én nem tudtam válaszolni. Hogy miért? Mert pont azt akarja ezzel a viselkedésével elérni, hogy ne mondjam el, hogy vége legyen.-Sarah...
-Hagyjad már-mordult fel Jem.-Gyere hugi-mondta és felsegített. Bevitt a szobámba ahol amint kiment neki álltam bőgni. Miután már nem tudtam ráhajtottam a fejem a párnámra és elaludam. Csak este keltem fel és mivel nagyon rosszul éreztem magam ezért elővettem a cigimet és felmentem a tetőre.
-Hát te? - hallottam egy mély hangot amikor felhúztam magam. Felnéztem és észrevettem Andy-t aki fél szemöldökét felhúzva figyelte az ügyetlenkedésem.
-Itt szoktam cigizni-feleltem hidegen. Leültem egy tőle 1 méterre lévő pontra és meggyújtottam a cigim. Andy még mindig engem bámult.
-Ugye vágod, hogy elmondhatom Jinxxnek, hogy cigizel? Meg minden egyebet- ránéztem.
-Nem érdekel...annál rosszabb nem lehet, minthogy neked elmondtam. Arcvonásai megfeszültek, elfordította a tekintetét. Pár percig csak ültünk egymás mellett, aztán megszólalt.
-Sajnálom- rá pillantottam, láttam egy furcsa fényt a szemében. Beszívott egy kis levegőt, majd felém fordult Kék szemei nem hagyták, hogy az enyémek más felé nézzenek.-Sajnálom, érted? Én nem akartam ezt, csak annyira...annyira vágyok rád...és tudom, hogy nem szabad. Rájöttem, ha ezt csinálom akkor az még rosszabb...mindenkinek.
-Én...nem tudom mit mondjak- megdöbbentett ez a hirtelen váltás. Ő se tudja eldönteni, hogy mit akar.
-Csak azt, hogy érzed azt amit én...-mondta és közelebb jött. Kezeivel megérintette az arcomat. A puha érintésébe belereszkettem.
-Az nem járja, hogy egyik pillanatban megütsz... a másikban meg- dadogtam, de tudtam, hogy semmi értelme áltatnom magam, mert szeretem. Tudtam, hogy nem akart bántani. Szemeiben megbánás látszódott, kezei végig simították arcomat. Átkaroltam nyakát és megöleltem, ő meg magához szorított. Éreztem a szívén lévő követ, ami nem hagyja nyugodni, a lelkiismeret furdalást, amiért szeret engem. Beszívtam illatát és hagytam, hogy sodorjon az érzés.
-Többet nem lehet-mondta akadozva, majd belenézett egy utolsót a szemembe és átlépett. Ott maradtam egyedül, kezemben egy cigivel és a gondolataimmal.
*Reggel*
Mindenki tök normálisan viselkedett, próbálták elfelejteni azt, ami tegnap történt.
-Srácok-rontott be Ashley. Mindenki ránézett, ő pedig vigyorogva állított be, feldobva az egyébként elég furcsa hangulatot.-Mi lenne ha tartanánk egy bulit?-kérdezte, mire mindenki megütközve bámult rá.
-Miért?-kérdeztem meg. Nem kellett volna.
-Haza jön Livi és hozza magával az összes haverját-vigyorgott, mire mindenki felsóhajtott, csak én nem értettem. Furcsa tekintetemre Jem elmagyarázta, hogy Livi egy igazi implantoszaurusz, és a barátai "jó csajok" és jó fej arcok.
-Jöhetnek?-mosolygott Ashley, mire mindenki összenézett a másikkal.
-Jöjjenek-jelentette be Jake. Ashley igen-ek közben kiballagott a szobából és nekiállt telefonálni, hogy mindenkit meghívjon. A reggel úgy telt, hogy a fél társaságot lemondtuk, mert nem volt elég hely, mire Ash morcoskodott egy kicsit de aztán belenyugodott. Délután mindenki piákért és kajáért rohant én meg Juliettel készülődtem az estére.
-Wáá - hallottam a hangját.
-Mi az?-rohantam be hozzá a mosdóba. A hajgöndörítő megégette az ujját.-Segítsek?-nevettem. Mosolyogva átnyújtotta a forró tárgyat, majd megköszönte. Miután elkészültünk lementünk segíteni a többieknek, akik mindenféle ételt, italt szállítottak befelé, majd megérkeztek az első tagok.
-Livi-ugrott Ashley egy nagy mellű csaj elé, majd megölelte. Egyre többen lettünk, zene is lett és mindenki vedelt. Én kicsit megszeppenve álltam a társaság közepén, mert azóta nem voltam bulizni, amióta szakítottam azzal a sráccal...Elmélkedéseim közepette, Ashley ugrott be elém 2 sörrel, az egyiket a kezembe nyomta.
-Már elmúltál 18-vigyorgott rám. Elkezdtünk beszélgetni és közben megittunk pár pohárral. A végére, már nem is nagyon tudtam, hogy hol vagyok, meg hogy mit csinálok, csak, hogy kivel vagyok. Éppen egy kiadósat nevettünk valamin, mikor megéreztem kezét a kezemen. Felrángatott onnan ahol ültem és elkezdett húzni. Röhögve követtem fel az emeletre, ahol neki lökött a falnak és ajkai az enyémre tapadtak. Ashley nem állt le, kezeit éreztem az oldalamon, a pólómat feszegették.
-Mi a fasz?-hallottam egy hangot, majd valaki lelökte rólam Ash-t. -Hugi?-kérdezte ugyanaz a hang. Rá néztem és felismertem benne Jem-et.
-Szia-nevettem rá, majd megöleltem.
-Mi a fenét csináltál vele?-ordította Ashley-nek.-Komolyan nem lehet őt békén hagyni? Jobbat tenne neki, ha nem itt lakna-mondta, majd fogta a karomat és berángatott a szobámba. Nem nagyon érzékeltem a történteket...hanem csak reggel.
Kómás fejjel keltem, mellettem feküdt valaki. Borzasztóan megijedtem, de aztán mikor felfogtam, hogy ki van mellettem inkább csak a következményektől féltem. Jem volt mellettem, teljes díszöltözékben, valószínüleg vigyázott rám.
-Jó reggelt-mondta, mikor észrevette, hogy nyitva van a szemem.
-Neked is-mondtam fáradtan és fájó fejjel.
-Ashley-t kinyírom...
-Miért is?-kérdeztem. Semmi sem maradt meg tegnapról.
-Leitatott téged, aztán rád mászott-mondta fortyogó indulattal.
-Mi? Nem...nem itatott le -mondtam furcsán.
-Akkor mégis miért vagy most ilyen állapotban?-nézett rám.
-Én ittam, én kértem.
-MI VAN?-kérdezte meglepődve. A fejem dübörgött.
-Áhh... halkabban kérlek. Nem itatott le, én kértem, hogy adjon inni.
-De te..? Te nem szoktál inni-mondta döbbenten.
-Jem 2 év alatt sok minden megváltozott...és volt már rosszabb is.
-TE NORMÁLIS VAGY?
-Jem! Te nem tudod...
-Mit nem tudok? Alig múltál el 18!
-Igen, de te nem tudod miért tettem-mondtam sziszegve, a fejem borzalmasan lüktetett.
-Miért?
-Majd egyszer elmondom jó?-suttogtam. Nem volt kedvem elmondani, főleg nem akkor.-Most hozol nekem egy fejfájás csillapítót?
-Hát...jó-nyugodott bele és elment gyógyszerért. Szinte az egész napomat a szobámban töltöttem, majd estefelé jártam ki, mert addigra már jobban voltam.
-Hé-hallottam meg Ash-t magam mögül a kertben. Éppen a naplementét figyeltem.-Sarah...Tudom, hogy mindent elrontok. Bocsáss meg.
-Semmi baj-mosolyogtam rá.
-Emlékszel valamire?
-Igen... van ami visszatért.
-És...arra?
-Igen, Ashley, emlékszem.
-Értem.
-Ha arra akarsz kilyukadni, igen, tetszett-mondtam, mire elvigyorodott.
-Gyere-mondta, majd húzni kezdett. Bementünk a házba, mindenki a TV-t bámulta, nem figyeltek ránk. Felmentünk a lépcsőn a szobájába.-Én szeretném még egyszer megtenni-suttogta holt komolyan. Ledöbbentem, nem ellenkeztem vele és amikor ajkai megközelítették az enyémeket, nem húzódtam el, hanem viszonoztam...