A séta

Sarah
Elkezdtem zuhanni, de egy kéz megragadta az enyémet, amitől nekicsapódtam a falnak. Éreztem ahogy a vér végig folyik az arcomon és a kezemen. Egyre erősebben húzott, már két kéz tapadt az enyémre.
-Sarah, kérlek-hallottam egy rémült hangot fentről. Már majdnem felhúzott az illető, amikor megragadott a hónom alatt és úgy húzott vissza. Kicsit szédültem, a földre rogytam, vele együtt.-Miért?-lihegte, miközben a tekintetét az arcomra vetette.
-Én...csak...-mondtam miközben potyogtak a könnyeim. Már rég nem kéne, hogy fájjon, már rég megkellett volna haljak, már sokkal jobb lenne a világnak. Felkeltem és ott hagyva Jem-et egyedül, lementem a szobámba és magamra zártam az ajtót. Megtöröltem a kezemmel a fejemet, amelyről még mindig vörös csöppök hullottak, majd felszisszentem a fájdalomtól.
-SARAH!!-dörömbölt Jem az ajtómon, de én csak a kezemen vöröslő vért figyeltem sírva.-Engedj be kérlek!
-Jem menj innen- zokogtam.-Egyedül akarok lenni.
-De Sarah...-kezdte, viszont nem fejezte be. Puffanást hallottam, valószínűleg leült az ajtóm elé. Becsúsztam a sarokba és sírva átöleltem a lábaimat. Órákig ültem bent gondolkodva, zokogva és sehogy sem akaródzott kimenni. A fejemen a vérzés már elszáradt, de azóta a lábam és a kezem is véres lett, bár nem igazán érdekelt. Elővettem a szekrényből egy üveg piát és visszaültem a helyemre. A smink elkenődött az arcomon, a hajam kócos volt, ennél borzalmasabban nem is nézhettem volna ki. Nem akartam élni, vágytam a békére, hogy soha többé ne kelljen senki szemébe néznem. Szédültem, fájt a fejem és csak sírtam.
-Jem mit csinálsz itt?-hallottam kintről Andy hangját, de nem volt egyedül.
-A földön kuksolsz, vágod?-mondta CC.
-Várok-hallottam Jem rekedt hangját.
-Mire?-kérdezte Ashley, aki most érkezett.
-Hogy kijöjjön.
-Mert?
-Mert ha nem fogom meg akkor valószínűleg most a temetését szerveznénk, azóta berohant a szobájába és nem jön ki- csörömpölés ütötte meg a fülem.
-MI VAN?!- mondta CC.
-Leakart ugrani a tetőről -hallottam Jem kiszáradt hangját.
-MIÓTA VAN EGYEDÜL?-üvöltötte Andy.
-Kb. két órája.
-ARRA NEM GONDOLTÁL, HOGY MÁSSAL IS PRÓBÁLKOZIK?-ordított megint. -SARAH!-dörömbölt az ajtón. Felálltam ijedségemben, és elfelejtettem a kezemben fogott üveget, így az kicsusszant a kezemből és darabokra tört. Szétfolyt a szőnyegen és a szilánkok mindenhol hevertek, néhány beleállt a lábamba.
-A kurva életbe-szitkozódtam, majd elkezdtem összeszedni a maradványokat.
-Mi történik oda bent?-szólt CC. Közben a nagy ordibálásra Jake is megérkezett, így már mind az öten dörömböltek az ajtómon. Én csak szedegettem a darabokat, és rohadt idegesen kapkodtam. Az egyik nagyon éles darab felsértette a kezemet, így onnan is megeredt a vér.
-Francba már -ordítottam, miközben az idegeim már a végsőket rúgták. Ledobtam a kezemben lévő szilánkokat és inkább sírva visszaültem a sarokba.
-Betörjük-jelentette ki Jake, mire Jem egy erőteljes rugást mért az ajtómra, mire az beszakadt. Borzalmasabb látvány lehettem mint gondoltam, mivel amint beértek mindegyikük megdöbbenve állt meg a küszöbön. A földön a szilánkok hevertek, a szőnyegen bor és vér keveréke úszkált, én pedig full vörösen a belőlem kicsorduló vértől ülök a sarokban és sírok.
-Jesszusom-tört ki Andyből, majd odarohant hozzám, átugorva a szőnyeget.-Jesszusom Sarah-fordította ijedten feljebb a fejemet.
-Hozzátok az elsősegély dobozt-nyögte Jem. Én csak bőgtem, Andy magához szorított és próbálta visszatartani a könnyeit, Ashley a fejét fogta és összevissza járkált, CC és Jem szedték a szilánkokat.
-Itt van -mondta Jake és rohant hozzám. Vizes törülközővel és egyebekkel letisztították a sebeket, majd gézzel, ragtapasszal láttak el, miközben én szótlanul figyeltem az eseményeket. Néha felszisszentem, egy-egy fájdalmasabb seb tisztításánál, és talán néha Andy karját is erősebben szorítottam a kelleténél, mert párszor ő is kiadott hangokat. Miután végeztek az ellátásommal és kidobták a szemétbe a szilánkokat meg a szőnyeget Andy kezébe vett és feltett az ágyamra, arcán láttam, hogy kínlódik.
-Miért?-nyögte az unokatesóm és mellém ült.Nem válaszoltam, csak egy csepp gördült ki újra a szememből.-Hugi-mondta, mire rá néztem, ő pedig megfogta a bekötözött kezemet.
-Szeretnék egyedül lenni -suttogtam akadozva, szememet elhomályosította a ki nem sírt könny. Jem nagyon akart valamit mondani, de Andy előbb szólalt meg.
-Most inkább hagyd-mondta lágyan.-Itt maradok vele-mondta komolyan, mire lassan Jem bólintott és kitessékelt mindenkit és ő maga is kiment. Ekkor tűnt fel, hogy jobb kezemmel még mindig Andyét szorongatom görcsösen. Ha akartam se tudtam volna elengedni a kezét, mert kellett valami támasz.
-Minden rendben lesz-suttogta, majd nyomott egy puszit a homlokomra. Mellém ült és a fejemet a mellkasára döntöttem, majd újra zokogni kezdtem.-Shh-csitított, miközben kezével a karomat simogatta. Végül, nagy nehezen elaludtam rajta. Mozgolódásra ébredtem, azonnal felemeltem a fejem és az épp elmenni készülő Andyvel találkoztam össze.
-Kérlek ne-suttogtam rekedten, mire egy ideig habozott, majd lejjebb húzódott, mellém feküdt a hátára és egyik karjával magához húzott, így a fejem a vállára került és újra elaludtam.
-Sarah-suttogta valaki.-Kelj fel, Sarah-mondta az illető és felismertem Andy hangját. Kinyitottam a szemem és fölnéztem rá, ő pedig rám.-Hogy vagy?-kérdezte.
-Szuperül, mondhatni-feleltem rekedten, mire végig simított az arcomon és a szájam tövébe nyomott egy puszit.
-11 óra, most már muszáj felkelned 2 okból is. Egyik, hogy nem fogsz tudni este elaludni, a második az , hogy már 3 órája várom, hogy felébredj és elzsibbadtam -mosolygott lágyan.
-Sajnálom-motyogtam, majd megpróbáltam felülni. Csak most tűnt fel mennyire fájnak a sebek, felszisszentem.
-Megvagy?-kérdezte, majd kezeivel megérintette a derekamat. Felsegített, majd egyedül kellett megbirkóznom azzal, hogy folyamatosan lüktet és fel van dagadva a lábfejem és rohadtul fáj ha rálépek.-Ne segítsek?-kérdezte eltorzult arccal, ahogy figyelte botladozásaim. Fejemet ráztam és szipogva kinyitottam az ajtót. Nem hagyta annyiban, mellém futott és a lépcsőnél felemelt és levitt.
-Köszönöm-suttogtam szomorúan. Bebicegtem a nappaliba és leültem a tv elé. Jem és Ashley azonnal arrébb ültek, hogy minél több helyem legyen én meg lehuppantam.
-Reggelit?-hallottam Andy hangját. A fejemet ráztam, mire újra megszólalt.-Semmit? Legalább igyál valamit-mondta és ellenkezést nem tűrve készített nekem egy turmix-ot. Kezembe nyomta, amolyan:" Azt csinálsz amit akarsz, de addig fel nem állsz innen, amíg az egészet meg nem ittad " kifejezéssel az arcán. Átvettem az italt és lassan iszogattam. A műsor nem érdekelt, de egyikünk sem tudott nevetni egyik poénon sem, a légkör feszült volt körülöttünk. Újabb műsor, valami ismétlés, valami tehetségkutató ismétlése... és akkor bevillant, hogy ez az a tehetség kutató, amit még Andyvel néztünk, amin együtt nevettünk. Eleredtek a cseppek a szememből, mire a mellettem ülő Jem döbbent tekintettel magához húzott. Jobbra pillantottam, Andy vonásai megfeszültek és lehunyta a szemét, jól tudtam mire gondol.
-Hugi, jól van, semmi baj, nyugi, okés?
2 órával később már nem bírtam tovább nézni a műsorokat, ezért felmentem a szobámba és leültem a gépem elé, amely részben elvonta a figyelmemet.
-Ebéééééd- ordította CC, majd benyitott a szobámba.-Gyere-mondta mosolyogva, mire én megráztam a fejem...nem voltam éhes, és szívesebben maradtam egyedül. -Biztos?-kérdezte és a mosolya eltűnt az arcáról. Bólintottam, mire nehézkesen kivánszorgott a szobámból. Délután átjáróház lett azokból a helyekből ahol voltam, mindenki azzal foglalkozott, hogy nehogy megint megkíséreljem megölni magam és Jem pedig kiakarta húzni fogóval, hogy miért csináltam, én persze nem beszéltem, sőt meg sem szólaltam, csak Andyvel voltam hajlandó beszélni, mert ő tudta mi a bajom. Viszont estére már mindenkiből elegem lett, így amikor nem figyeltek kiosontam a házból. Megkönnyebbülten sóhajtottam fel az utcán sétálva. Végre egy kis nyugalom-gondoltam. A telefonom 10 perc után rezegni kezdett a hátsózsebemben, de nem voltam hajlandó felvenni, jó volt nekem egyedül. Közben lement a nap és írtam egy üzenetet Andynek, hogy sétálok, mert már kezdtem attól félni, hogy kihívják a rendőrséget. Nem igazán tudtam merre megyek, de nem is érdekelt, mert gondolkodni akartam, ahhoz pedig nem kell útvonal. Út közben zajok ütötték meg a fülem, mire hátrafordultam és vagy 10 részeg sráccal találtam szemben magam. A francnak se kell még nagyobb bonyodalom, ezért gyorsan elmentem a közelükből, de már késő volt, észre vettek. Füttyögések jöttek hátulról és röhögés.
-Csajszi várj már- üvöltött az egyik, a lépteik gyorsultak, ezzel a szívverésem is. Gyorsabban mentem, mire ők is gyorsítottak, majd mintha a csoportuk egy része megállt volna. Nem néztem hátra, csak próbáltam eltűnni előlük. Már percek óta követtek, mikor hirtelen elölről befordult kettő közülük. Szóval nem megálltak-gondoltam. Ez csapda volt, nem volt menekvés. Ezek be van baszva én meg egyedül vagyok. Sikoltani támadt kedvem, de inkább későbbre tartogattam. Lélegzetem felgyorsult, próbáltam kikerülni őket, de körül álltak.
-Ne siess annyira-mondta röhögve az egyik, aki láthatólag már nem volt magánál. Egyikőjük elesett, miközben felém közeledett és ki is taccsolt egyet kb. 2 méterre tőlem.
-Mit akartok?-kérdeztem és próbáltam higgadtságot és erőteljes hangot kölcsönözni, de hangom vészesen vékony volt. Egyik közelebb jött, végig nézett rajtam, majd mély hangon megszólalt.
-Jó husi vagy- mondta nevetgélve, majd megérintett.
-Menj innen- löktem le a kezét magamról lángoló szemekkel.
-Sarah-röhögte az egyik, mire felé néztem és próbáltam felismerni ki lehet az. Aztán megdöbbentett, hogy kit látok magam előtt.
-Ez nem lehet-suttogtam. Ő az...Tom...a volt pasim.
-Emlékszel rám?-mondta és közelebb jött, arrébb lökve a másik pasit.-Emlékszel kicsi Sarah?-suttogta, majd közelebb hajolt. Áradt belőle az alkohol szaga és bűzlött a cigitől.
-Elakarok menni-suttogtam, de lefogott, mikor indultam volna és száját az enyémnek nyomta, minden ellenkezésem ellenére. Hirtelen tökön rúgtam (magam sem képzeltem, hogy képes vagyok rá) és szaladni készültem, ami csak nehezen ment, mivel fájt a lábam. Egy perc sem kellett újra elkapott és olyan erősen megszorította a kezem, hogy valami furcsa hang jött ki a torkomon.
-Cicaa...maradj itt -nevetett, majd pofon vágott. -Emlékszel az utolsó találkozásunkra ? Emlékezetes volt.
-Tom engedj el-nyávogtam, szemembe könnyek gyűltek.
-Hozzátok-szólt a többieknek, majd ők felkaptak engem és vittek utána. Sikoltozni kezdtem, mire az egyik (azt hiszem Jazon a neve) belerúgott a hasamra, amitől öklendezni kezdtem. Elvittek egy házba, ahol pizzák maradékai, sörök, borok, Jack Daniel's -ek százai terpeszkedtek.
-Mit akartok?-suttogtam halálra dermedve.
-Még nem tudom husi- mondta gonosz vigyorral Tom.- De egy darabig itt maradsz az biztos.
-Nem...nem én haza megyek-motyogtam kétségbeesetten. Tom megfogta a kezem behúzott az egyik szobába, majd ellökött.
-Sok minden fog itt történni, de haza nem fogsz menni- mondta és ijesztő fény csillant a szemében. Sírva kúsztam odébb, de felrángatott, majd az ágyra dobott.......
*2 nappal később*
-Kösd ki magad-utasított Tom ördögi vigyorral. Szótlanul tettem amit mondott.-Hiányozni fogsz-nevetett majd keményen nekem nyomta száját. Undorodva húzódtam el tőle és fájt is a heg a számon. A kocsi lelassított, az ajtó kinyílt, valaki meglökött és már a járdán feküdtem. A kocsiból harsogó nevetés tört fel, én meg sírva feküdtem a járda szélén. Mindenem zöld és lila színekben pompázott, néhol felszakadozott a bőr és minden önértékelésem elbukott. Ennél rosszabb, ami az elmúlt napokban történt velem, már nem lehet. Írtózva gondoltam vissza arra amiket tettek velem, amiket tennem kellett, amiket láttam... Csak feküdtem a járdán és vártam a halált, mert már csak ez kellett nekem, ennél többre nem vágytam. Lépések ütötték meg a fülem, valaki közeledett felém, de nem mertem kinyitni a szemem.
-Még mindig nincs meg...és még a rendőrök sem találják- hallottam egy visszafojtott hangot. Az illetőnek gombóc volt a torkában.
-Hova a francba tűnhetett? Azt írta, hogy...-kezdte a másik, de nem fejezte be a mondatot, mindketten megtorpantak.-A kurva...-szólt és rohanni kezdett. Résnyire nyitottam szemeimet és egy ismerős alak képe tárult a szemem elé. Minden homályos volt, de még így is felismertem... Andy.