Mosoly.

Sarah
*1 hét múlva reggel.*
Éjjel megint nem aludtam volna, de 6 órakor ráhullottam az ágyamra Talán 4-5 teljes napig semmit sem hunytam le a szemem, de már nem bírtam. Reggel éreztem ahogy valaki kinyitja az ajtót, egy meleg fénysugár vetődött a testemre. Nem tudtam és nem is akartam felkelni. Valaki leguggolt elém, majd Jem gyengéden megszólalt.
-Hugi, te hétalvó-várta a reakcióm, de én nem bírtam válaszolni.-Hahó, kellj fel.
-ööh-nyögtem...pedig azt akartam mondani, hogy nem tudok.
-Na...10 óra van-mondta majd megsimogatta az arcom.
-Nem...tudok-nyögtem minden erőmet beleadva. Hangom rekedt volt, szemem csak résnyire bírtam kinyitni és csak homályos folt tűnt fel Jem arcából.
-Mi az hugi?-kérdezte már kicsit ijedten.
-Nem tudok-nyögtem újra. Jem felállt kilépett, majd szólt a többieknek, mire mindenki becsődült a szobámba.
-Mi az?-kérdezte az utolsónak érkező Andy aki még félig a nadrágját húzta.-Hát vele mi történt?-kérdezte miután meglátott.
-Nem tudom, de nagyon ki van... azt mondja nem bír felkelni-tájokoztatta őket Jem.
-Nem beteg?-lépett hozzám Jake.- Tiszta rosszul néz ki.
-Sarah-szólt Andy hátulról, mire feljebb emeltem a fejem.-Tudunk beszélni?-kérdezte, mire lassan bólintottam. Odajött hozzám felkapott, majd kisétált velem, a többiek döbbent fejével mit sem törődve. Beléptünk egy szobába, amiről nem tudtam hogy kié.
-Mit csinálsz?-kérdeztem suttogva, mire ő leültetett az ágyára. Ez Andy szobája, ugrott be.
-Mi a baj Sarah?-kérdezte, miközben segített, hogy ne dőljek el.
-Semmi-suttogtam. nem hitte el... ki hitte volna el?-Na jó- sóhajtottam.- 2 éve azt hittem, hogy jelentett neked valamit az a csók...aztán megláttam, hogy barátnőd lett és elszomorodtam... és...belementem egy kapcsolatba... elvesztettem mindenkit és a szüleim sokat veszekedtek -mondtam, a végére már elsírtam magam.- Egymást és magukat okolták...és elváltak. Én szakítottam a sráccal, mire lesmárolta a mellettem levő lányt...kiröhögött, majd...amikor legközelebb találkoztunk...a haverjaival volt...és ütni kezdtek. 1 hétig kórházban feküdtem Azóta is álmomban őt látom ahogy nevet, ahogy anyámék veszekednek...és egyedül nem bírom-sírtam el, majd elvesztve az erőmet rázuhantam Andyre, aki megölelt és a hátamat simítva nyugtatgatott. Miután újra összeszedtem az erőmet megszólalt.
-Ezért nem alszol? ezért cigizel?
-Te honnan...?-kérdeztem ijedten.
-Szoktalak látni, amint mászkálsz éjjel...és a tetőn én szoktam cigizni...sokat sírsz-jegyezte meg.
-Valahogy úgy-mondtam, miközben forgott a világ. Rádőltem az ágyra, mire rájött, hogy hullafáradt vagyok és betakart, majd kiment. Amikor felébredtem, már mosolyogva várt az ágyam mellett. Felemeltem fejem és csak néztem.
-Min mosolyogsz?-kérdeztem értetlenkedve.
-Jól alszol-nevetett, majd körül néztem. A fél lepedő nem volt a helyén, az egyik párna meg a földön hevert.
-Sajnálom-nevettem el én is magam.
-Semmi gond-vigyorgott.-Éhes vagy esetleg?
-Egy kicsit-mondtam, majd kikeltem az ágyból. Andy lejött velem, összedobott nekem egy szendvicset.-Mennyi az idő?- kérdeztem furcsállva.
-6:30- jézusom meddig aludtam... és még fáradt vagyok. Csendben megettem a szendvicset és figyeltem Andy mosolygós ábrázatát. Miután befejeztem elmostam a tányért és megköszöntem neki mindent.
-Elkell szívnom egy cigit- mondtam, majd rohantam a dobozért. Andy az ajtómnál állt amit furcsálltam.
-Jövök veled-felelte és felmutatta a sajátját. Elmosolyodtam, majd felmentünk a tetőre. Sokáig beszélgettük mindenféle marhaságról, majd lementünk. Kicsit félve lépkedtem a szobám felé, amire megkérdezte mi bánt.
-Tud...még egy este...
-Eltudsz majd aludni?-kérdezte a lelkembe látva. Nem válaszoltam, de ő már előtte tudta a választ. Beléptem a szobámba, de ő is jött.
-Hát te?-kérdeztem, mire elmosolyodott.
-Megvárom míg elalszol.
-Hát azt várhatod...
-Akkor egész éjjel itt fogok ülni-mondta, majd átlépte a küszöböt és leült a székemre. Talán egy órán keresztül néztem az ágyamból,ahogy figyeli a dolgaimat, és várja hogy aludjak, majd lecsuktam a szemem és az álom meglepően gyorsan átvette felettem a hatalmat. Álmomban őt láttam... és azt a mosolyt amit még láttam, ahogy megeresztett, amikor lehunytam a szemem.