Pánikroham

Sarah
A fiúk leültek mellém kajálni és beszéltünk is egy keveset, próbálták elfeledtetni a dolgokat, amiért nagyon hálás voltam. Később az unokatesómmal leültünk tv-t bámulni.
-Jól vagy?-kérdezte egy kedves mosollyal, mire magamhoz öleltem.
-Mostmár igen- mosolyogtam, mire nyugodtabban magához húzott.
-Jajj, hugi mibe keveredtél-hallottam hangját.-Remélem egyszer majd mindent megmagyarázol-suttogta, majd egy puszit nyomott a fejemre.
-Amint én is megtudok mindent- szóltam halkan, majd elaludtam a bátyusom mellkasán.
*Reggel*
-Hétalvókám kelés van- hallottam Andy mély, dörmögő hangját. Mosolyogva nyitottam ki a szemem és csillogó kékségeivel találtam magam szemben, mint egy kiskutya aki simogatásra vár.
-Szia-nevettem el magam arca láttán. Csak pár centire volt az arca én pedig végig simítottam a kezemmel arcán. Elmosolyodott, majd gyengéden nekem nyomta ajkait és karjai közé vont. Az ölébe húzott és kezeivel a hátamat tartotta, amíg én a sajátjaimmal közre fogtam az arcát. Pár percig ültünk úgy, aztán nyakába dőltem és elnevettem magam.
-Mi az Sarah?-kérdezte szintén nevetve.
-Nem tudom-motyogtam csukott szemmel.-Szeretlek.
-Én is szeretlek- suttogta, de éreztem, hogy már nem mosolyog. Kicsit később elengedett és ketten lementünk reggelizni.
-Szia hugi-köszönt Jem, majd elém tolt egy tányér palacsintát bő nutellával.
-Köszönöm-öleltem át, majd egy puszit nyomtam az arcára.
-Nincsmit- mosolygott, majd idegesen Andyre nézett.
-Khm...Én megyek-közölte Andy, akit már zavart Jem nézése.
-Jobb lesz-mondta unokatesóm és leült elém. Zavartan neki álltam falatozni az egyébként nagyon jól sikerült ételből.-Héé, lassíts, félrenyelsz-nevetett Jem, mire én vigyorogva megtöröltem a szám.-Örülök, hogy már nevetsz- mosolygott és megsimogatta a vállam.
-Ti segítetek- nyomtam egy puszit az arcára, majd elmosogattam a tányérom.
-Hugi...tudom, hogy még nehéz...de vallomást kell tenned a rendőrségnek-közölte mellettem, mire elfehéredtem. Ijedten rá néztem, hisz Ashley-nek is nehezemre elmondani, nemhogy egy idegennek.
-Nem mondhatná el...Ashley? Vagy te?-suttogtam kiszáradt szájjal.
-Neked kell-mondta komoly arccal.
-Jó-mondtam, majd jó kedvemet elveszítve felszaladtam a szobámba és leültem a gépem elé. Elfogott a sírás, de Jem utánam jött és vígasztalni kezdett.
-Ott leszek jó? Majd segítek-ígérte, mire bólintottam. Idegesen vártam a találkozót, aztán mikor megjelent a rendőr elkezdtem remegni.
-Nyugi-szorította meg a kezem Ashley, majd kisomfordált. A rendőr nagyon kedves volt, mindig segített, de még így sem volt könnyű. Jem végig fogta a kezem, és amikor elsírtam magam akkor magához húzott. Láttam rajta hogy borzasztó feszült.
-Értem, még lenne egy kérdésem-nézett rám a rendőr.-A teljes neve mi a volt barátjának? Mindig Tom néven hívta.
-Öhh..persze Tom Vein.
-Köszönöm, mostmár minden rendben. Kinyomozzuk, aztán lehet be kell hívnunk tárgyalásra...
-Értem. Köszönöm-suttogtam élőholt fejjel. Amint elment a személy én összeomlottam és mindenki visszatért.
-Shh-csitított Ashley, miközben görcsösen kapaszkodtam a hátába.
-Minden rendben-simogatta a hátam CC. Lassacskán megnyugodtam, a fiúk pedig parádézni kezdtek, hogy jobb kedvre derítsenek. Este 10-kor már viszonylagos jó kedvvel léptem be a fürdőszobámba. Megnyitottam a vizet, és alá léptem.
-Sarah?- hallottam Andy hangját kintről.
-Fürdőben vagyok-ordítottam, mire kopogást hallottam az ajtón. Magam köré tekertem a türim, majd kinyitottam. Andy mosolygós, kisfiús arca fogadott.-Mi az?-nevettem el magam. Irtó édesen nézett ki ilyenkor, a szívem 5x gyorsabban vert.
-Ezt elhagytad- suttogta, majd megmutatta a tenyere tartalmát. Megpillantottam benne a nyakláncomat, ami valószínüleg leesett a nyakamból.
-Jesszusom, köszönöm, még sosem esett le-öleltem át a vigyorgó Andy-t. Megfordított, arrébb lökte nedves hajamat és nyakamba helyezte a szív alakú nyakláncom, majd édes csókot nyomott a nyakamra. Forró, égető érzés járta át a testem, megremegtem. Andy ajkai egyre feljebb haladtak, mire elérték az állam vonalát. Megfordultam, szemébe néztem, a vidáman játszadozó szemeibe, majd lecsaptam ajkaira.  Kezei külön életre keltek, végig szántották a testem. Éreztem az ellenállhatatlan vágyat, amelyről eddig csak olvastam. Nem bírtam volna ki nélküle, pedig tudtam, hogy nem szabad. Ujjai lassan lebontották a testemet takaró törülközőt. Vizes bőrömet alatt úgy éreztem minden ég, miközben tenyere megérintette csupasz bőröm.
-Nem fürdeni indultál?-kérdezte vigyorogva, mire szédülten mellkasába nyomtam az arcom.
-De-fúrtam bele jobban magam, mire magához szorított és egy csókot nyomott a vizes hajamba.-Vizes leszel- nevettem, mikor észrevettem, hogy csurom vizesen ölelgetem, de láthatólag nem zavarta.
-Nem baj-mondta és lekapta magáról a ruhát. Ámultan bámultam testét, mire megfogta a kezem és megcsókolt.-Nehogy elkezdj nyáladzani-röhögött, bele, mire bosszúsan megfordultam és beléptem a zuhany alá. Utánam érkezett és mivel hátat fordítottam neki, ezért a vállamat kezdte ellepni csókokkal. Puha ajkai végig szántották nedves nyakam, majd maga felé fordított.
-Ne durcáskodj, tudom, hogy jól nézek ki- nevetett, mire tenyerembe fontam arcát.
-Egomániás majom- nyomtam egy puszit az orrára, mire magához szorított.
Élmény teljes fürdőzésünk után törülközőben léptünk ki a fürdőszobából. Andy visszakapta ruháit és egy utolsó csók és egy "most mennem kell" kíséretében vigyorogva és büszkén kivánszorgott a szobámból. Lefeküdtem az ágyamra és mosolyogtam. Hogy vajon a lámpának, vagy a plafonnak? Nem tudtam, csak az érdekelt, hogy Szeretem.
*Reggel*
Ugrálva szaladtam le a lépcsőn, ami elég nehezen ment az elmúlt időszak sebszerzési akciója utána, de jó kedvem mindenen felül tett. Reggelit készítettem, majd leültem és kiraktam mindenkinek az ételt. leültem és mosolyogva vártam a többieket. Andy jelent meg elsőnek a lépcsőben, épp a szemét törölgette és egy óriásit ásított, mire én felnevettem, ő pedig hunyorogva nézett rám, majd elszánt tekintettel közeledett felém.
-Mit vigyorogsz-simított végig az arcomon. Leguggolt, mellém, én pedig átkaroltam. Éreztem, ahogy vigyorog a szeme, nem kellett ahhoz látnom.
-Csináltam reggelit- mondtam, mire elengedett és leült mellém.
-És megehetem?-nézett rám kérdő tekintettel.
-Igen, azért csináltam-nevettem fel.
-Akkor te miért nem eszel?-kérdezte, mire felkaptam egy bundás kenyeret és betömtem a számba.
-Megfelel?-nyeltem le a tekintélyes adagot, majd Andy döbbent ábrázatával találtam magam szembe, amitől ismét elfogott a röhögőgörcs.
-Meg-kezdett el ő is röhögni és neki állt szépen lassan elfogyasztani a sajátját. Én csak ültem és figyeltem ahogy bajlódik az étellel, néha rámtört a kuncogás. Később mindenki megjelent, mintha egy időre állították volna az órájukat úgy vonultak le a lépcsőn, mint egy csapat birka. A kuncogás akkor megtalált, mikor észrevettem álmos arcaikat közeledni.
-Ezt meg mi lelte?-kérdezte CC azon nevetve, hogy mindjárt megfulladok a röhögéstől.
-Nem tudom, de egész reggel olyan volt mint a kerge tyúk- válaszolta Andy, miközben lenyelni próbálta a falatot.
-Még reggel van tesó- nyögte a kicsit se kipihent Ashley és maga elé húzott egy bundás kenyeret. Én csak ültem és vigyorogtam, mire Jem Andyre nézett, aki vállat vont és mindketten röhögni kezdtek. Erre CC-n volt a sor, aki furcsán nézett a többiekre, mikor látta, hogy 3 személy nem bírja abba hagyni a nevetést ő is rákezdett, sőt Jake is, később kisebb fáziskéséssel Ashley is csatlakozott, bár senki nem tudta min nevetünk. Pár perccel később, mindenki lenyugodott és indultam volna mosogatni, de CC és Jake elvették a törlőrongyot.
-Ma mi mosogatunk-jelentették be, én pedig egy-egy puszit nyomtam mindkettőjük arcára és beröppentem a többiekhez a nappaliba, egyenesen Ashley és Andy közé a kanapén. Andy ölébe húzta a fejem, így a lábam átvetettem Ashley-én és vigyorogva bámultam a kékszemű énekes arcába, aki olyan pimasz mosollyal bámult, hogy kedvem lett volna beletúrni a hajába. Hirtelen felsikoltottam, mert Ash csikizni kezdte a talpam, aztán az én áruló Andym is csatlakozott, ő az oldalamat csikizte, én pedig vergődtem, mint egy partra vetett hal.
-Ne, kérlek, ne-visítottam és befordultam, arcom az énekes pocakjának döntöttem és közben kezeimmel öleltem.-Neeeeee-jöttek önkéntelenül is a szavak, mire nagy nehezen abbhagyták, én pedig félig nevetve , félig a nevetéstől sírva fordultam vissza az eredeti állapotba. A fölöttem tornyosuló személy letörölte a nedvességet a szemem körül, és fogpaszta reklám vigyorral nézett a magasból.
-Ezt még megbánod- suttogtam kifáradva. Még szélesebbre húzta a száját, én pedig játszottam a durcás kislányt és összefontam a karjaim.
-Naaa, kicsi durcababa ezt most hagyd abba- közölte, úgyhogy belecsíptem az oldalára, mire megugrott a kanapé. Jem, aki eddig próbálta figyelni a műsort, az most ultra nagy szemekkel bámult Andyre.
-Ez mi volt?-kérdezte.
-Andy csikis-mondtam kislányos hangon, mire az legurított az öléből és a földön kötöttem ki egy nagy nyögés kíséretében.-Áuu-tört ki belőlem az igen alpári hang és a hátamon fetrengtem.
-Jól vagy?-kérdezte Ashley, és próbált felsegíteni.
-Ja, persze, csak ráestem az egyik sebemre közöltem fintorba vágva az arcom.
-Vigyázzatok a hugomra- komorodott el az unokatesóm.
-Megvagy Sarah?-ölelt át Andy, mire rávágtam a hasára. elengedett és összehúzódott.-Hééé.
-Jól vagyok, csak próbáltam megmutatni, milyen érzés volt-nevettem, rajta.
-Megérdemelted -röhögött velem Ashley, én pedig visszafeküdtem az esés előtti testhelyzetembe.
Délután Andyvel elmentünk sétálni a fagyizóhoz, ahonnan duplacsokigombóccal sétáltunk ki.
-Édesszajú-közölte velem ő, mire felvontam a szemöldököm.
-Te is- nyaltam bele a fagyimba, ő pedig figyelte, amint az egész arcom csokivá válik és még nevetett is a szemétje. Ő magam szépen ette a sajátját és törölgette az arcomat.
-Malacka- fojtatta a sajátját. Mielőtt észre vette volna, én észrevettem, hogy az állán egy csokifolt éktelenkedik, így odahajoltam és egy csók kíséretében leszedtem onnan.
-volt ott egy csoki folt "malacka"-vontam vállat. Rázta a fejét és mosolygott rajtam én pedig viszonylag elfogyasztottam a fagyim maradékát. Olyan helyekre sétáltunk ahol még nem jártam, és csoki sem maradt, visszafele igyekeztünk valami kerülő úton. Az egyik utcába érve bevillantak képek, és megrándultam. abban az utcában kaptak el Tom és a csapata. Tartani akartam magam, de mire arra a pontra érkeztünk már borzalmasan remegtem és a könnyeim is kicsordultak.
-Sarah mi a baj?-kérdezte Andy , miközben megtörölte a szemem alatt.
-Itt-suttogtam, majd megkapaszkodtam a vállában, mert lábaim feladták.
-Mi?-suttogta tágra nyílt szemekkel.
-Itt-válaszoltam megint, több nem jött ki és a térdemre borultam, ő pedig gyorsan mellém guggolt és magához vont.
-Semmi baj-csitított, de nem bírtam abbahagyni a sírást. Remegtem, nem bírtam felkelni és csak görscösen markolásztam Andy felém nyújtott kezét.-Nyugi kicsi-mondtam, már-már idegesen, félve. Egyre nehezebben vettem levegőt, míg végül minden elhomályosodott.-Sarah! Hallasz? -hallottam hangját, aztán elsötétült a kép.
-Mikor fog felébredni?-hallottam Jem ideges hangját.
-Nem tudom-felelte egy ismeretlen hang. Nyögtem egyet és kinyitottam a szemem, mire engem körülvevő emberekkel találkoztam szembe.
-Mi az?-kérdeztem mire eszembe jutottak a képek az utcáról.
-Pánikrohamod volt-felelte Andy feszülten. -Nem tudtam mit csináljak.
-Ne hibáztassa magát, egy ilyen esetet nem lehet megfékezni, vagyis nagyon nehezen-felelte az ismeretlen hangú személy, később rájöttem, hogy az orvos.-Adtam gyógyszereket a bátyjának, ha rosszul érzi magát akkor be kell vennie-mondta szigorúan,majd elköszönt és kisétált.
-Most gyogyós lettem?-kérdeztem halkan, mire Ashley kényszeredetten elröhögte magát.
-Nem, Sara csak a történtek miatt... kialakulhatott nálad a pánikbetegség... Egy egy emlék miatt rád jöhet a roham- fejezte be fojtott hangon. Úgy néztem rá, mint aki kimondta a halálos ítéletem.
-Ahányszor csak elmegyek...amellett...a ház mellett..?
-Valószínű, de kilehet kezelni-mondta gyorsan, de ez engem nem vígasztalt.
-Sarah... amikor sétáltunk azt mondtad itt-mondta Andy- Ott mi történt?
-Ott... ott fogtak le- suttogtam lehunyt szemmel. Karokat éreztem magam körül,én pedig zavartan maradtam közöttük.
Este fürdés után Andy benézett hozzám, mellém feküdt az ágyamba.
-Csak megakartam nézni hogy vagy-suttogta, miközben gyötrött arccal végig simított az arcomon.
-Jól, feleltem, miközben ajkaimat az övére tapasztottam.-Most már még jobban-fojtattam, éreztem az el nem fojtható vigyorát, miközben nyelve az enyémmel csatázott.
-Megvédelek-suttogta.-Nem hagyom, hogy valaki még egyszer bántani merjen- fejezte be, mire jó erősen magamhoz vontam és elaludtam a karjaiban.