Rajzok, emlékek

Sarah
A másik alak körvonalait is megpillantottam és felismertem az unokatestvéremet.
-Uramatyám- guggolt le mellém ő is. Andy megfogta a kezem és az övéi közé fogta.
-Hallasz engem?-kérdezte, mire bólintottam. Felemelt, kezében fogott, én pedig arcát figyeltem. Úgy éreztem nem lehet ő az, nem lehet hogy még mindig mellettem vannak és valószínűleg csak álmodom, vagy képzelődöm. Mire feleszméltem már a házban voltunk és Andy lefektetett a kanapéra. Jem telefonált, én pedig csak figyeltem a fölöttem elhelyezkedő ember arcát. Felemeltem a kezemet és végig simítottam rajta, nem bírtam felfogni, hogy ő van itt. Ő odakapott és megfogta kezemet és egy puszit nyomott a tenyerembe, aztán feltűnt neki, hogy egy hatalmas vágás éktelenkedik rajta, arca eltorzult.
-Oké, már nem keresik, viszont feljelentjük az elkövetőt -nézett végig rajtam, tekintete megtört volt.
-Hali-nyílt ki a bejárati ajtó.
-Cső-mondta egy másik.
-Megjöttünk-ordította Ashley. Amint beesett a nappaliba a három jómadár azonnal kővé dermedtek, majd mind körül álltak.
-Orvost hívtál már?-kérdezte Ash.
-Igen, 10 perc és itt lesznek-mondta, majd csöngetés hallatszódott.-Avagy már itt vannak-szólt és kirohant ajtót nyitni.
-Jó napot-hallatszódótt.-Merre találom?
-A nappaliban, siessen kérem.
-Megyek már, megyek- ezek után feltűnt egy fiatal barna hajú alak és közelebb jött- Hát téged szépen elintéztek-döbbent meg, mire Andy állkapcsa megfeszült. Az személy közelebb jött, majd kitessékelt pár tagot a szobából.
-2 ember maradhat ha nagyon akar-sóhajtott fel, amikor Jem és Andy felháborodva fonták össze karjaikat. Neki állt végig nézni, hány sebem van, mekkorák és milyen mélyek, aztán neki állt, letisztította őket, néhányat összevarrt, néhányat lekötözött. A szemembe világított, megnézte a szívverésem, átadott pár gyógyszert az unokatesómnak, elhúzta, hogy beszélhessenek, majd fizetés után kiballagott.
-Sarah... szeretnél valamit? Enni? Inni?-kérdezte aggódva, de én csak ráztam a fejemet. Beszélni nem bírtam, nem is akartam.-Gondolom szeretnél pihenni... felviszünk, jó?-folytatta, majd bólintottam, mire felkapott és Andy kíséretében becipelt a szobámba és lerakott a rég nem használt, puha ágyamba. Pár perc alatt álomba merültem, amit már 2 napja alig tehettem meg. Álmomban újra magam előtt láttam őt és a haverjait és nevettek rajtam, én meg voltam kötözve és sírtam, majd elém tűnt anyám képe, aki bosszúsan nézett rám
"Minden miattad van, megmondtam , hogy közelébe se menj az ilyen alakoknak! Megérdemelted" visszhangzott a fejemben anyám hangján. Rángatóztam, de nem bírtam mozogni, sikoltoztam, üvöltöttem, hogy nem akarok itt lenni, majd könnyekkel a szememben ébredtem, rángatózva, fájdalmakkal teli. Zokogva ültem fel, mire kicsattant az ajtó és Andy röpült be.
-Css-ölelt át.-Semmi baj, Sarah, semmi baj-mondta, mire én magamhoz szorítottam. Ashley lépett be halálra vált arccal a szobámba.
-Minden rendben?-suttogta rekedten. Akármilyen nőcsábász...a szíve ettől még nagy és nem bírja elviselni mások fájdalmait. Andy megtörve pillantott rá, én meg csak markoltam kezeit. Ashley közelebb jött, majd megérintette a vállamat és szomorúan nézett rám.-Andy... beszélhetek vele?-kérdezte, mire Andy vonásai megfeszültek, de lassan bólintott és kikecmergett a szobámból. Addigra már nem pánikoltam nagyon és könnyes szemmel figyeltem az előttem ülő Ashley-t.
-Sarah én... sajnálok mindent és... nagyon szeretnélek ismét boldogan látni -mondta őszintén nekem, majd kihúzott egy szív alakú kártyát a zsebéből. Szipogva átvettem, majd rá néztem a kártyára ami valószínűleg az ő keze munkája volt.-Nem tudtam mivel tudnálak jobb kedvre deríteni, ezért ezt készítettem... Azért szív alakú, mert szívből jön-taglalta zavartan, de egy apró mosolyt csalt ki belőlem és még több könnyt. Mint egy kisgyerek, úgy mondta ezeket, mint egy kisgyerek aki attól fél, hogy elveszti az anyukáját. Mikor meglátta, hogy mosolygok megnyugodott és átölelt.-Hiányzol mosolygós csajszi-mondta rekedten, majd zavartan felállt és kisétált a szobából. A kártyát a párnám alá tettem és boldogabbnak éreztem magam. Andy pár perc múlva visszajött és amint észrevette, hogy nyugodt vagyok azonnal lehiggadt és mellém ült.
-Hogy vagy?-kérdezte. Csak néztem rá azzal a furcsa meggyötört félmosoly, félsírásommal, mire lágyan ajkaimnak érintette az övéit. Begörcsöltem alatta, mert beugrottak a képek arról, amiket Tom művelt. Arcom undort tükrözött, 1 perccel ezután. Ezt Ő észrevette és végig simított arcomon.
-Mi az?-kérdezte, mire lesütöttem a szempillám. El kellett mondanom valakinek, ami történt, de borzalmasan szégyelltem, így inkább nem szólaltam.
*2 nappal később*
A többiek pánikrohamot kaptak, amiért alig eszem, alig alszom és nem beszélek és szinte mindene sírok, ezért mindegyikükből zsebkendő raktár, kajaáramoltató gép lett, aki folyamatosan osztották a kaját, a zsepit és az észt.
-Hugi muszáj enned- gyötrődött velem már 2 nappal a visszatérésem után Jem. A szájamhoz vettem a kenyeret és egy darabot leharaptam a sarkából.-Ez nem elég-folytatta és nagy nehezen lekellet gyömöszölnöm a kaját. Valaki megérintette a vállam, amitől bevillant egy legkevésbé sem jó emlékem. Megborzongtam és hányingerem lett, amitől kirohantam a mosdóba és telibe hánytam a wc-t. A tesóm és CC utánam futott és döbbenten figyeltek. Ezek után inkább hagytak és engedték, hogy olyankor egyek amikor akarok.
A szobámban ülve rajzolgattam, mostanság ezt tettem a beszéd helyett, úgy éreztem a rajzaim az egyetlenek akik megtudnak érteni...na meg talán Ashley és Andy...az előbbi gyakran próbált felvidítani, elvonta a figyelmem amiért nagyon hálás voltam, az utóbbi, pedig gyakran jött be hozzám, tűrte a hallgatásim, és éreztem, hogy velem van. Jem a maga módján sokat tett értem, csak ő maga nem tudta, hogy igazán mi kell nekem. A többiek csak próbáltak segíteni, de mivel nem beszéltem senkivel így csak együttérző fejjel figyeltek engem, nem igazán tudták mit mondjanak. Egyszóval újra ceruzával a kezemben ültem a takarómon és elmém sötétebbik részében lévő képeket jelenítettem meg a papíron. Egy síró lányt rajzoltam, aki fél. Épp a haját készítettem, amikor Andy benyitott.
-Sarah-kezdte.-Tudom, hogy nem szeretnél beszélni, de jó lenne, ha elmondanád mi történt-mondta komolyan. Már tegnap óta próbálja kihúzni belőlem a dolgot, de mindannyiszor sírógörcs jött rám így nem voltam rá képes. Közelebb jött, megfogta a kezemet, de én lehajtottam a fejem és megráztam. Nagyot sóhajtott, majd kisétált. Neki végképp nem bírtam volna elmondani, mivel azokba a gyönyörű kék szemekbe nem tudtam ennyi borzalmat mondani. Nem sokkal később Ashley jött be hozzám és leült mellém, figyelte az alkotásom.
-Igazán készíthetnél valami boldogabbat-mondta csendesen, mire felé fordultam. Látszott rajta hogy zavarja ami velem történik.
-Ezek emlékek- válaszoltam rekedten, mire elkerekedett a szeme.Most szólaltam meg először.- Nem tudom őket elmondani...a lapok nem ítélnek el-mondta, és könnyek gyűltek a szemembe.
-Sarah-suttogta, majd karjait körém fonta.-Nem ítélünk el, nem te tehetsz róla-mondta én meg a vállán zokogtam.-Kérlek mondd el-mondta, mire egy nagyot nyeltem.
-Mikor kimentem sétálni-kezdtem és már is éreztem a gombócot a torkomban.- Találkoztam egy részeg csoporttal...akik közül az egyik a volt pasim-mondtam, közben kapart a torkom. Nyitottam a szám, de nem jött ki hang. Újra nyitottam, ha már elkezdtem akkor befejezem. Ashley tágra nyílt szemekkel bámult rám.- Körbe vettek és elvittek, amikor ellenkeztem megütöttek, vagy megrúgtak-sírtam el magam.- Nem tudtam mit csinálni... nem tehettem mást, muszáj volt...
-Nem te vagy a hibás-suttogta és kezét az enyémre rakta, látszott rajta hogy kínlódik. Nagy levegőt vettem és folytattam.
-Egy házba vittek, ahol... mindenféle maradékok voltak...undorító volt...aztán-kezdtem, de elakadt a szavam és a képek erősebben törtek felszínre.- Tom...bevitt egy szobába és...többször is-nem bírtam folytatni, zokogásban törtem ki és ráborultam Ashley-re, akik teljesen kővé dermedve magához szorított. Sejtette, hogy történt valami borzasztó ott ahol voltam, de ennyire ő sem képzelte durvának. 10 perc kiadós bömbölés után hátrahúzódtam, megremegtem, majd befejeztem.
-Többször megvertek- suttogtam, már nem bírtam rá nézni ezért az ölemnek beszéltem.-Aztán kidobtak a kocsiból-fejeztem be végre a történetet, majd megéreztem Ashley ujjait az államon amint feljebb húzzák a fejem, hogy a szemébe nézzek.
-Nem lesz semmi baj-mondta.-Mi itt vagyunk és szeretünk- szólt, mire egy kis mosoly jelent meg az ajkam szélén. sokkal könnyebnek éreztem magam, hogy elmondtam valakinek, de ezennel hivatalosan is megfogja tudni mindenki. Még aznap őrjöngésre eszméltem fel, 2 ember üvöltözött lent. Megtudták. Egyre hangosabb lépteket hallottam, majd Andy megtörve lépett be a szobámba.
-Mondd, hogy nem igaz-suttogta, de én csak ültem könnyes szemmel.
-Sajnálom-mondtam halkan. Odajött hozzám, mellém ült és szorosan magához vont.
-Megfizetnek-sziszegte.-Megfizetnek, de nagyon.
-Andy-susogtam, miközben görcsösen kapaszkodtam belé.
-Szeretlek Sarah és megdögölnek a kis korcsok ezért- mondta dühösen, de szívem megdobbant.
-Szeretsz? Így is?-sírtam, mire maga elé fordított és úgy nézett, mintha ez magától érthetődő volna.
-Szeretlek Sarah, bármit csinálsz-válaszolta, majd ajkait az enyémnek érintette. Ezek a szavak átsegítettek az elmúlt napok eseményein és félig sírva , félig nevetve viszonoztam a csókot. Régen éreztem ajkait utoljára és borzalmasan hiányzott, hogy vele legyek, úgy igazán. Minden borzalmat ami eddig történt, most elfelejtettem és csak éltem a pillanatnak...amíg ki nem tárult az ajtó és Jem feje meg nem jelent. Úgy ledöbbent, hogy megállt az ajtóban és nem mozdult, mi meg kapkodva váltunk szét és figyeltük az unokatesóm.
-Te..vagy...Ti ...?!-dadogta. Rémülten figyeltem őt, majd felálltam és meglepően határozottan odasétáltam hozzá.
-Jem-mondtam neki és csak vártam a reakciót.
-Andy-kapta a fejét a fiúra.- Hogy tehetted? Juliet...?!
-Jinxx én... -kezdte, de ő se tudta mit akar mondani. Talán, hogy a csaj csak álca volt? Áh...
-Hugi, miért?-vetette rám az igazán csalódott pillantását, mire lehajtottam a fejem.-Te-szegezte a mutatóujját Andyre- Kihasználtad, hogy milyen állapotban van, igaz?-kérdezte őrülten.
-Nem, Jem, ő nem- mondtam erre az elképesztően nagy badarságra.
-Mióta?-mondta még mindig az ágyamon ülő srácnak címezve.
-2 éve-suttogta, mire oda kaptam a fejem.
-2? De hát...Sarah nem is volt itt...
-Azóta minden megváltozott-mondtam.-És most...most ezért nehéz.
-Elmondod?-szegezte rám éles tekintetét.
-Ha nem gond, majd máskor...most épp...
-Jó értem-sütötte le a szemét.-Hogy vagy?-váltott más témára, de láttam hogy nem fejezte még be.
-Jobban -suttogtam szemét fürkészve.-Éhes vagyok-jelentettem be, amitől egy kicsit jobb kedve lett és lementünk, összedobott nekem valami ételt.
-Hello-érkezett meg CC és Jake.
-Sziasztok-köszöntöttem őket, amire megdöbbentek.
-Újra beszélsz?- vigyorodtak el és azonnal rohantak egy nagy ölelésért amit mosolyogva fogadtam.
-Köszönök mindent- mondtam, majd a konyhába sertepertélő Jemhez fordultam.-Neked is-nyomatékosítottam meg, mire rám mosolygott.