Sebek

Tudom, hogy rövid lett sajnálom :s
Sarah
*Éjjel*
Egy puffanás ébresztett. Hirtelen felültem, mire Andy szitkozódó hangját hallottam a földről. Éppen a földről készülődött felkelni.
-Mit csinálsz?-kérdeztem kómás fejjel. Andy felkelt és fájó fél lábával leült az ágyam szélére.
-Próbáltam kimenni...-mondta és lábát vizsgálgatta.-Megbotlottam az ágy szélében. Tudsz róla hogy ki áll belőle egy csavar?
-Mi? Nem. Mutasd-mondtam és felkeltem, majd elé léptem, fél lábamra térdeltem. A bokáján egy szép nagy vágás éktelenkedett.-Jesszusom, maradj itt-mondtam majd kirohantam a kötszerekért. Visszatérésemkor a beteg épp a vért próbálta megállítani nehogy minden véres legyen. Oda léptem hozzá, egy hideg vizes kendővel letöröltem majd neki láttam tovább ápolni. Lekötöttem egy adagnyi gézzel, majd ránéztem. Vigyorgott.
-Köszi-mondta, majd maga mellé húzott az ágyra.-És bocsi, hogy felkeltettelek.
-Ugyan ... nélküled ennyit sem tudtam volna aludni- mosolyogtam rá. Hirtelen magához húzott és megölelt. Megcsapott az illata, ami 2 éve a tetőn is...-köszönöm-suttogtam mellkasába. Megéreztem az ajkait a homlokomon, majd hogy ajkai mosolyra húzódnak.
-Még mindig ugyanolyan illatod van- mondta, mire én is elmosolyodtam.
-Neked is-válaszoltam, majd hátrább húzódtam és rá akartam feküdni a párnámra, de kezeivel, gyorsan megragadott és a felkaromat fogva nem engedte.
-Amikor megtudtad, hogy barátnőm van akkor azt hitted nekem nem jelentett semmit a csók?-kérdezte komolyan a szemembe nézve. Arcomat elöntötte a vér...
-Igen-suttogtam a kezemet pásztázva. Másik kezével végig simított az arcomon.
-Pedig ha tudnád... Annyit reménykedtem, hogy visszajössz, és még egyszer... de ott volt a fejemben, hogy túl kell lépnem.
-És túl léptél-mondtam halkan. Egy ideig csak tekintetét éreztem magamon, majd kezével felemelte a fejem és kék szemeivel a szemembe fúrta tekintetét. Közelebb húzódott, majd lágyan megcsókolt. Éreztem ugyanazt a csodálatos érzést, amit 2 éve is. Percekig nem hagyták el ajkai az enyémeket, majd utána is csak pár centiméterre emelte el, hogy mondhasson valamit.
-Közelről sem...az csak látszat-suttogta a szememet figyelve. Rápillantott az ajkaimra, majd újra nekik támadt. Arcomon végig folyt egy csöpp, mert bár boldog voltam még is borzalmas érzésem lett, hisz Juliet képe ott volt a fejemben. Kissé hátrébb toltam, nem bírtam visszatartani könnyeim. Jobb kezem a mellkasának nyomva, fejemet lefelé tartottam, nem akartam hogy lássa ahogy sírok.
-Andy...Juliet olyan rendes lány..én nem tudom-sírtam, mire megérintette a mellkasára helyezett kezemet.
-Persze, megértem-suttogta akadozva, majd hirtelen leemelte a kezem és lassan, döcögve kiment a szobámból, ott hagyva engem egyedül, sírva. Én szeretem őt...de az a baj, hogy Juliet is.
*Reggel*
Igen, éjjel konkrétan belesírtam magam az álomba, ahol persze Juliet  kergetett. Így reggel konkrétan úgy éreztem magam, mint aki semmit sem aludt. Lementem a konyhába, ahol már minden tag a reggelit készítette. Mire leértem, már az asztalon volt egy adag házikészítésű nutellás gofri.
-Hát ti?-kérdeztem meglepődve, mire Jem vigyorogva leült az asztalhoz maga mellé ültetve.
-Tegnap elég rosszul voltál, ezért gondoltuk kicsit fényt viszünk a nappalodba-mesélte, mire nevetve megöleltem.
-Jajj, annyira köszönöm-mondtam neki, mire megpuszilt.
-Hééé... nem csak az ő érdeme -jött oda hozzám Ashley, hát ha ő is kap valamit, mire nevetve megöleltem őt is.
-NAGYÖLELÉS-ordította CC, mire az egész csapat körül állt minket és megölelt mindenkit. Én középen állva úgy éreztem magam mint akit összenyomtak, úgyhogy nevetve kikecmeregtem a szorító karok alól. Mire mindenki lenyugodott leültünk megettük, az egyébként jól sikerült gofrikat, majd (ki hitte volna?!) nekem kellett elmosogatnom.
-Szeretlek hugi-mosolygott Jem és ott hagyott a tányérokkal. miután végeztem beültem volna a TV elé, de már Andy ott ült. Valami tehetség kutató válogatása ment így leültem mellé nevetni rajtuk. Néhányuknál felcsillant a szeme, amelyek tényleg igazán jók voltak, de néhányuknál a hasunkat fogtuk. Az egyik csávó elvileg néptáncolt volna, olyat nevettünk rajta hogy Andy leesett a kanapéról.
-Ez néptáncolni akart- mondtam sírva két röhögőgörcs között.-De ahogy ez táncol olyan nép nincsen-fejeztem be, mire mindketten vonaglani kezdtünk a röhögéstől.
-Te állat-mondtam nevetve mikor Andy fulladozott a félrenyelt nyáltól. Köhögve felült a kanapéra, mire megveregettem a hátát.-Jól vagy? kérdeztem vigyorogva.
-Nem, kisült a retinám-felelte, mire újra neki álltunk nevetni. Rám nézett csillogó szemeivel, majd megérintette a kezem.
-Andy-mondtam, hirtelen odébb állt a jó kedvem.
-Tudom, tudom..de nem bírom, érted?-mondta komoly arccal. Magához húzott, mire vállának hajtottam a fejem, ő pedig hátulról átkarolt. Így néztük tovább a műsort, bár én nem figyeltem... végig ezen járt az agyam. De szerintem ő se nagyon figyelt, néha ránéztem és mintha nem ezen a bolygón járt volna...